A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Trogmayer Ottó: Adatok a kora neolitikus életmód kutatásának kérdésköréhez

Feltételezésünket pusztán a közelmúltban, illetve a ma is használt fa- és csonthorgok megfelelő részeivel való rendkívüli egyezésre alapítjuk, azaz „a csontárak" egy része formailag egyezik az összetett horgok csonthegyével. A Körös-csoport halászatáról, annak jelentőségéről, módozatairól az igen szegényes emlékanyag alapján kialakítható kép magában félrevezető lenne. Mindenképpen figyelembe kell vennünk az ásatások során napvilágra kerülő rendkívül nagy számú halcsontot, halpikkelyt. Mint már említettük, ezen leletek nem egyenletes megoszlásban, hanem rétegenként jelentkeznek. E megfigyelésre támaszkodva tételezhetjük fel, hogy a csoport élete során az év megfelelő szakaszaiban fő táplálékul a hal szolgált, sőt ez időszakokban a halászat döntő jelentőségű volt. Nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért, illetve hogyan keletkeztek a halpikkely-rétegek. A statisztikailag kikövetkeztethetóen egy-egy ilyen réteg létrejöttéhez szükséges 800-nál több, kilón felüli hal egyidejű, egy helyben történő tisztítása talán bizonyos konzerválási módok, elsősorban szárítás feltételezésének lehetőségére utalnak. Lehetséges a füstöléssel való tartósítás is, annál is inkább, mert ezen eljáráshoz nem szükséges nagy mennyiségű só felhasználása. Teljességgel elhibázott lenne azonban a Köröscsoportot valamiféle halász, illetve halász-vadász népnek tekinteni, mint ahogy nem tekinthetjük egyértelműen megtelepedett földművelő kultúrának sem. A halászat jelentősége e korban kisebb volt, mint a megelőző mezolitikum, sőt későpaleolitikum idején, de még feltétlenül jóval nagyobb, mint a későbbi, tartósan egy helyben lakó neolitikus parasztkultúrák korában. 36