A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)
Történelem - Orbán Imre: Makó római katolikus temetői a 18–19. században
Makó római katolikus temetői a 18—19. században ORBÁN IMRE (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Az emberek földünk legkülönbözőbb tájain történelmünk korai idejétől különös gondot fordítottak a megholtak ünnepélyes szertartásokkal való eltemetésére. Ezért az így keletkezett temetkezési helyek alapos vizsgálata nélkül aligha lehetséges egy közösség művelődésbeli állapotának átfogó jellemzése. Dolgozatunkban a makói római katolikus temetők történetére, a temetési szertartásokra és szokásokra vonatkozó 18—19. századi adatokat gyűjtöttük össze. Eközben a teljesség igénye nélkül, egy átfogóbb kép kialakítása végett, kitekintünk a városban lévő görög katolikus közösség temetkezési helyére is. A város vallási viszonyai 1 Makó protestáns lakosságának jelentős része a török kor és a nem egyszer súlyos megpróbáltatásokat jelentő, II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc után telepedett ide. A római katolikus népesség viszont jórészt a vidék hajdan virágzott helységeinek megmaradt és a városba húzódott lakosaiból tevődött össze. Számuk igen csekély lehetett. Az akkori keresztelési anyakönyvek megmaradt adatai szerint 1712-ben 16 s 1717-ben is mindössze 33 volt az újonnan kereszteltek száma. A katolikusok másik részét az 1740-es években Stanislavich Miklós püspök kezdeményezésére ide települt görög katolikusok alkotják. Ezt a közösséget egyfelől a nyelvileg gyorsan asszimilálódó, vagy talán már a bevándorlás idején magyar ajkú ún. „ruszinok", másfelől egy kis lélekszámú, folyamatosan a városba szivárgó románság alkotta. A város vallási sokszínűségét és a katolikus népesség számbeli súlyát az alábbi, általunk összeállított táblázat 2 szemlélteti. 1 A makói Szent István plébániatemplomban 1860-ig ismereteim szerint 1782-ben, 1803-ban, 1835-ben és 1859-ben végeztek egyházlátogatásokat. Az ezekről készült latin nyelvű jegyzőkönyvek közül az 1803-as nincs meg, talán valamelyik temesvári levéltárból még előkerül. Az 1835-ös teljes egészében, az 1859-es pedig piszkozatban és csonkán a plébánia levéltárában található. Ezekre Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató hívta föl a figyelmemet. Hálás köszönet érte. 2 Az 1827-esés 1839-es adatok REIZNER JÁNOS 1892. 83. 1. Az 1835-ös és 1859-es adatok az ezen években a Szent István plébánián végzett kanonika vizitációk jegyzőkönyveiben, az 1835—36-ra vonatkozó értesülések SZIRBIK MIKLÓS 1926. 41. 1. találhatók. Érdemes megjegyezni, hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyvek katolikus, Szirbik Miklós műve pedig református fölméréseket tükröz. 363
