A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Trogmayer Ottó: Adatok a kora neolitikus életmód kutatásának kérdésköréhez

Egyéb horogformák (fahorgok, összetett horgok) A horgok különböző formáit többen megkísérelték tipológiai sorokba rendezni.

10 Úgy tűnik azonban, hogy a Körös-csoport korában a horgoknak már mindenféle változatát feltételezhetjük. Egészen biztos, hogy a máig is élő különböző fahorgok a paleolitikumig visszavezethetők. Többen, közöttük A. Götz is feltételezte, hogy a pecekhorog primitívebb, mint a kampó alakú horog és valószínűbb, hogy régebbi is.

106 Az egyes népeknél megfigyelhető jelenségek azonban e területen is nagy óvatosságra intenek. A hálós halászat kétségtelenül magasabb technikai színvonalat jelent, ennek ellenére vannak népek, melyek a hálós halászatot ismerik, de a horgot nem. Éppen ezért a különböző horgokból összállítható fejlődési sorokat a Köröscsoport esetében inkább egykorúaknak tekintjük, mely sorozatokban a pecekhorog nem tekinthető egyértelműen a legősibb formának. Az sem valószínű, hogy genetikai kapcsolata lenne a kampó alakú horgokkal. Bizonyos fokig hasonló véleményen volt H. Reinerth is. Szórványos adatokat már idéztünk felsőpaleolit korú kampó alakú csonthorgokról. A nyugat-európai szakáshorgok kapcsolatára bizonyos harpuna típusokkal jó példák a nyugatsvájci átfúrt fokú, 3—4 cm hosszú, harpunaszerű kis horgok, természetesen már a neolitikumból. A kampó alakú horgoknak előzményét valószínű a fahorgok között kereshetjük. A számos helyen közölt fahorgoknak, melyek közül mint hazai példát Herman О. а cigányok tüskehorgát említi, elsősorban az északi területeken több típusa van. Feltehetőleg a neolitikum során nálunk is alkalmaztak az osztják ,,luma"-hoz hasonló eszközt.

107 Ezt a fahorgot szintén csuka fogására használták, kishalat húztak rá, úszója is volt. Jankó J. a magyar lábóhoroggal hasonlítja össze. Patonya rénszarvas ínból, vagy zsinegből készült, a horog ina szibériai cédrus gyökere volt. Idézett művében fából faragott, kampó alakú horgot is közöl. A különböző, egyszerű ágasfából kialakított horgok szép sorozatát mutatja be U. T. Sirelius.

108 Természetesen a feltételezett fahorgokból a régészeti leletanyagban egyetlen sem maradt ránk. Összetett horgok A horgokat összefoglaló tipológiai sorban a fa és csonthorgok között összekötő kapcsot képeznek az összetett horgok. Elterjedési területük rendkívül nagy. Finnországóan éppúgy megtalálhatók, mint Óceániában vagy Alaszkában.

109 A horog szára fából készül, kampója pedig hozzákötözött hegyes csont. A neolitikus telepek eszközei között a leggyakrabban kerülnek elő a jobb híján árnak tartott csonttárgyak. Méretük különböző, néhány centimétertől arasznyi hosszúságig változik. Egy részük madárcsontból készül, fokukon rajtahagyják az eredeti csontvéget. Más részük azonban lapos fokú, s a végük általában nem, vagy alig munkált. Hegyük tűszerűén vékonyra csiszolt. Úgy véljük, hogy e tárgyak egy részéről, különösen a kisebb darabokról feltételezhetjük, hogy összetett horog hegyét alkották. Az enyhén hajtott fadarabhoz kötözött, csonthegyből kialakított szerszám alkalmas volt nemcsak a falánk ragadozóhalak, hanem a pontyfélék fogására is. 105 HERMAN О., JANKÓ J., SIRELIUS U. T., CLARK J. D. G. idézett művei. 108 In Ebért M. Reallexikon I. 170. 107 JANKÓ J. i. m. 508. 108 SIRELIUS U. T. Suomalainen kalastus. 207. kép. 109 CSERMÁK-ROHAN G. i. m. 80. 34