A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Történelem - Tóth Ferenc: Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei, 1778–1805

térkép készítésekor még tornya részben állt, ugyanis az 1835. évi Canonica Visitatio szerint ,,... a torony romjai is láthatók."

18 A puszta keleti csücskében, a komlósi út mellett volt a Kaparási Csárda (régi neve Lesgödöri csárda). A térkép öt tanyát tüntet fel, ezek a pásztorok állandó lakhelyei voltak. A Mészáros tanya Mészáros Mihály Hold utcai gulyásé, a Szél tanya Szél István ökörcsordásé, a Bara tanya Bara István Nagy utcai gulyásé — ahogyan ez az 1804. évi marhaösszeírásból kiderül.

19 A Kopasz és a Szomor tanyában is pásztor lakhatott. A város településszerkezete a Pusztán megismétlődik, ugyanis az egyes városrészek, utcák egymástól elkülönítve legeltettek. A térkép feltünteti az itatásra szolgáló gémeskutakat. Az 1804. évi állatösszeírást összevetve a térkép adataival, képet nyerhetünk a pusztai legeltetés rendjéről : — A Bujáki kutak környékén Sima István bujáki gulyás a katolikus városrész 1056 számos marháját legeltette. — A reformátusok több barmot mondhattak magukénak. A Hold utcai kutaknál Mészáros Mihály pásztorsága alatt 700 marha és 215 méneses ló volt. — A Temető utcai kutaknál Molnár András gulyás a mai Kálvin utcaiak 1148 marháját őrizte. — A Temető utcai Ménes kútnál Varga István csikós számadása alatt 310 lovat tartottak számon. — A Kása halom közelében lévő Nagy utcai kutaknál Bara István gulyás az újvárosiak 750 számos marháját terelte. — A Nagy utcai Ménes kút közelében Horváth Mihály a Nagy utcai és a bujáki ménesnek volt a számadója. — A Fehérvári kútnál Fejérvári Péter gulyása, Nyitrai Samu 66 gulyabeli marhát őrzött. — A Puszta déli részén, az Ökörcsorda kutaknál Varga János számadása alatt 1456, Pálinkás Mihály kezén 1393, Szél István gondozásában 100 heverő és jármos ökör volt. — A Juhász kút környékén is legeltettek juhot, de a birkalegelők inkább a belső nyomáson voltak.?

0 Göbölyt, vagyis hízásra fogott szarvasmarhát az urbárium óta nem tartottak a pusztán, mert ezen a sovány legelőn nem mentek semmire. A makaiak jó, de sovány marháit a vásárhelyiek szerették megvásárolni, mert jó legelőre hajtván azokat, felhizlalták és jó pénzen eladták. A térkép a város és az uraság legelőjének mappán történő rögzítése céljából történt. Vedres István az első kihasítás osztó vonalát is feltüntette: „Osztó huzadék. Linea Primae Excisiones." Muszlay Antal kijelölte a végleges határvonalat az alábbi felirat szerint: „Linea Pascui Makóviensis Anno 1805 die 12 septembris in praesentia Illusztrissimi Domini Commissarii Regii designata"=Makó város legelőjének és az uraság területének szétválasztó vonala a jelenlévő igen tisztelt királyi biztos 1805. szeptember 10-i helyszíni elrendelése szerint. Az uraságnak ítélt területre estek a Temető utcai kutak, a Temető utcai Ménes kút és a Juhász kút. így legelő nélkül maradt 1148 marha, 310 ló és mintegy másfél18 SZABÓ I. 1936. 16. 19 MVL Úrbéri peres iratok 1805. 456. 20 Uo. 336