A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Történelem - Tóth Ferenc: Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei, 1778–1805

a víz, ezért nem terem. A vásárokon a makóiak marháit messziről meg lehet ismerni, a sártól olyan a lábuk, mintha térdig sárga csizma lenne rajtuk. A belső legelőnek az ugarföldek felőli része többnyire használható, de a Maros partjától a szegedi és földeáki határig eső részt szinte minden esztendőben elönti a víz árja, csak a gerincek maradnak szárazon. Kiöntések idején ezekre a hátságokra szorulnak a pásztorok jószágaikkal. A deputáció is tapasztalta, hogy a tehéncsordák, paripa vagy kanca ménesek, fejős juhok és sertések úgy álltak a kiemelkedő földsávokon, mint baromvásárokon szoktak. Szárazság esetéi} annyira megrepedezik a föld, hogy a botot egy rőf mélységre is le lehet dugni. A küldöttség nem elégedett meg a rovatos összeírásban nyilvántartott jószágállománnyal, személyesen kihallgatta a pásztorokat is. A kopáncsi pusztán három ökörcsorda, négy gulya és egy ménes volt, a belső legelőn hat tehéncsorda, négy ménes, tizenhét juhnyáj és tizenkét csürhe legelt. Néhány nagyobb gazdának külön volt juhásza és csürhése. A város közlegelőin járó jószágállomány 1805-ben Heverő és jármos ökrök 3 845 Gulyabeli marhák 3 720 Fejős tehenek 3 753 Ménes és kocsis lovak 3 228 Juhok 25 084 Sertések 6 826 Összesen : 47 256 Pártatlan szakértőnek Vedres István szegedi földmérőt kérték fel, aki mindenekelőtt megállapította, hogy Makó városának legelő mezeje és nádas rétje sem a földes uraság, sem az urbárium behozására rendelt királyi comissió, sem az urbariális executiot eszközlő magisztrátuális személyek által sohasem voltak elválasztva és ennek csendes birtokában volt a város. Az urbariális reguláció 1782. március 8-án ismét elegendőnek találta a legelőt és rétet, annak birtokába a várost meghagyta. Tehát annyi legelő és rét illeti meg — Vedres István okfejtése szerint — a makói lakosokat, amennyit az 1782. évi urbariális executio meghagyott. Az urbariális reguláció során 1779-ben Vertics József földmérőt rendelték ki, az ő fölmérése szerint a legelők és nádas rétek kiterjedése 34 059 hold. Makó város legelői és rétjei 1779-ben (holdakban) Puszta-Kopáncs és Csókás, a jármos ökrök, gulyák és szilaj ménesek számára rendeltetett A belső legelő, azaz Nyomás a fejős tehenek, juhok és hámos lovak számára A lelei Puszta, mely nádas és gyékényes lévén, leginkább a sertések tenyésztésére engedtetett A lelei Puszta között lévő gerincek, melyek dohány alá valók Ugyanazon pusztában imitt-amott lévő alacsonyabb hátak a kaszálásra alkalmatosak Két, ezen városhoz tartozó szigetek, melyek a Maroson túl feküsznek Összesen : 13 888 8 334 11032 469 196 140 34 059 329