A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Trogmayer Ottó: Adatok a kora neolitikus életmód kutatásának kérdésköréhez

gyat halászhorognak tartja.?

5 Ha az Anatóliában lelt és az első számú thessaliai horog alakú csonttárgy rendeltetésével kapcsolatóan lehetnek is kétségeink, — noha az erősen emlékeztet a vizahorgokra,

66 — a második számú Soufli-i horog minden kétséget kizáróan halászhorog volt.

67 Hossza 13 cm. Hegye letörött, fokán két horony fut körbe. Területünk felé összekötő kapocs a macedóniai Nea Nikomedeia lelőhely. Itt az 1963. évi ásatások során szintén leltek csonthorgot. Foka szögletesen megvastagodik. J. Rodden az ásató, valószínűleg J. Mellaart munkája alapján szintén övkapocsnak véli.

68 A rövid publikációból nem derül ki, hogy a kampót a mellé rajzolt átfúrt csontlappal együtt találták-e, vagy pusztán rekonstrukciós kísérlet kedvéért hozták össze a két tárgyat. A Nea Nikomedeia-i telep korát, a szórványosan előkerülő csípett díszű töredékek, de a kerámia más típusai is egyértelműen párhuzamosítják a Körös csoport egy szakaszával. Ebből az időszakból, Bulgária és Jugoszlávia lelőhelyeiről még nem ismerünk kampós csonthorgokat. Az egyetlen lelet, mely talán feltételezni engedi a tárgytípus ismeretét tárgyalt csoportunkban, Romániában kerül elő. A Verbita-i ásatások során az alsó két réteg a csípett díszű kerámia leleteit tartalmazta. Felettük bronzkori telepnyomok voltak. A két neolit réteget Cris I., illetve Il-nek határozták meg.

69 Az itt lelt horog alakú tárgy erősen emlékeztet a Soufli magula már említett második számú csonthorgára. A szerző „Fogas"-nak, nevezi, a tompa hegyű, fokánál kettős körbefutó bordával kiképzett tárgyat. A zömökvastag szárú eszközről sajnos a közölt fénykép alapján nem tudni, hogy hegye eredetileg is tompa volt-e.

70 E tárgy alapján azonban, valamint arra a tényre hivatkozva, hogy Délkelet-Európában a Körös-csoportot megelőző és követő új kőkori kultúrák hordozói ismerték a kampó alakú halászhorgot, joggal feltételezhetjük, hogy ilyen típusú horgot is használtak már a dél-alföldi neolitikum kezdeti szakaszában, azaz a Körös-csoport korában is. II. Pecekhorgok A Körös-csoport csonteszközei között az egyik legjellegzetesebb tárgy a mindkét végén hegyes, közepén hasasabb csontpecek. Hosszuk általában 8—10 cm körül mozog. Túlnyomó többségük hosszú csontok kemény, tömör részéből faragott, csiszolt. A Röszke-lúdvári lelőhelyen került elő az egyetlen példány, melynek metszete lapított, közepén mindkét oldalon ferde bevágás látszik. Egy ugyaninnen származó másik példányon, középen, alig érzékelhető kis bemélyedés, kopásnyom (?) figyelhető meg. Ezeket a két végükön hegyes csontpeckeket, mint már említettük, a hazai régészeti irodalomban először Banner J. határozta meg: „...minden valószínűség szerint halhorogként szolgáltak."

71 Kutzián Ida csak feltételesen fogadta el Banner J. elméletét.

72 A lapos bordából készült csontkésekről, valamint két végükön kihegyezett kisebb változataikról a levélalakú középbordás csontlapokkal együtt úgy véli: „alkalmas nyíl és lándzsahegyeknek látszanak." Csontpeckeket közöl Tiszaug-Tó65 TEOCHARIS D. From teh Pre-pottery Stone-civilisation in Thessaly. Thessalika A. 1958. 58. p. fig. 14—15. 66 ROHAN-CSERMÁK G. Sturgeon hooks of Eurasia. New York 1963. 67 TEOCHARIS D. i. m. fig. 15. 68 RODDEN R. An Early Neolithic village in Greece. Scientific American. 1965. vol. 212. no. 4. 86. p. a. 68 BERCIU D. Les fouilles de Verbita. Mat. si Cere. VI. 1959. 94. 70 BERCIU D. i. m. 1959. fig. 2. 71 BANNER J. i. m. 1937. 34. p. 1. még. Dolg XL XXI. t. 3, 4, 8. 72 KUTZIÁN I. i. m. 87. p. 644. jegyzet. 29