A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Fejér Gábor: A szarvasmarhatartás és a tejfeldolgozás a makói tanyákon

Tejfeldolgozáson értjük azon tevékenységek összességét, amelyek eredményeképpen a tej fizikai és kémiai átalakulások során minőségi változáson megy át; az eljárások végtermékei a tejtermékek} A dolgozat bemutatja emellett a szarvasmarhatartás azon összefüggéseit (tartásmód, takarmányozás, fejés stb.), amelyek a tejhaszonvételre és ezen keresztül a tejfeldolgozásra kihatással lehetnek. Nem érinti azonban a tejnek és a tejtermékeknek a táplálkozási szokásokban betöltött szerepét, ellenben utal ezek értékesítésére. A makói tanyai parasztok társadalmának önszemlélete meglehetősen híven tükrözi a valós helyzetet. „Szegényparaszt"-пак a nincsteleneket nevezték, a „kisparaszt" 5—10 (—20) kat. holdon gazdálkodott. A gazdaságok zömét a 20—40 kat. holdas birtoktestek tették ki. „Ez vót a legtöbb," nagyobb birtokost csak keveset tartottak számon.

9 A termesztett növényfajok termését részben maguk élték fel, a felesleget értékesítették, illetve állataik takarmányozására használták. A nevelt állatok számát a földterület nagysága alapvetően meghatározta. „Mindég azt számolták, tíz hód főd bír el ëgy lovat, mög ëgy tehenet." Emellett egyéni tényezők is döntőek voltak, elsősorban a jószág szeretete, amelynek eredményeképpen 10—20 kat. holdon is neveltek 3—4 lovat és ugyanannyi tehenet, amelynél több a gazdaságok zömében nemigen volt. Másfelől, aki „kényelmesen élt, az mondjuk tartott 20 hódfődhön két lovat mög ëgy tehenet, ëgy kocát, oszt végeztünk." Ugyanakkor az állatok száma vissza is hatott a növénytermesztésre. Azt tartották : „Négy ló köll, ha szépen akarsz szántani." A kisparasztokat így jellemezték: „Hát ugyë azok ëgy lóval kínlódtak, vagy összefogtak másokkal." A lovat fogatolták, a tehenet fejték, ritkábban fordult elő, hogy tenyész-, vagy hízóbikát tartottak. Az állatállományt a jószágok saját szaporulatából újították fel; a szaporulat egyébként mellékhaszonvételnek számított. A tehénnek 10 éves koráig van értéke, 7—8 évesen igyekeztek eladni, amikor borjas volt „fias tehén '-ként, mert akkor a legkapósabb. A változó számú sertéstartás általános Volt, az anyakocák szaporulatát leginkább hízóként értékesítették, és minden évben levágtak saját célra 1—2 disznót. E leggyakrabban tenyésztett állatok mellett minden tanyán voltak baromfiak, melyek mennyisége igen magas számot is elérhetett (egy gazdaságban 40—40 liba és pulyka, 150 gyöngytyúk, 80 csirke, illetve tyúk), s amelyekből szintén jutott piacra. A gazdálkodás hasznát, a megélhetés és az esetleges felhalmozás forrását elsősorban az állattartás szolgáltatta. Szarvasmarhatartás A szarvasmarha szaporulata, ha nőnemű: „kisborjú", „üszőbornyú" ahogy nő, 1 éves elmúlik: „üsző". Az első fedeztetés után nevezik „hasas üszőnek", esetleg már ekkor „tehérí'-nek, majd az elles után „tehén"-nek. A hímnemű jószág megnevezése életkortól függetlenül „bika", helyenként fiatal korban „bikabornyú".

10 A tehéntartás fizikailag nehezebb munkái a férfiakra hárultak. A gazda feladata volt „ötetni, itatni, ajjazni, ganét kihordani alóla, vakarni, abrakot adni...", a fejést 8 A tejtermékek szabatos definícióját 1. KISBÁN ESZTER 1977., 1981. és 1982. 9 A dolgozatnak nem feladata a makói tanyai társadalom részletes ábrázolása. Erre nézve 1. ERDEI FERENC 1932. 10 Vö. BÁLINT SÁNDOR 1976. 472. 264