A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok Csongrád tanyavilágában az 1910–1930-as években

. ..A golyózást öt égetett, színes agyaggolyóval, ún. márványgolyóval játszották. A földbe fúrtak egy nagyobb lyukat, ehhez egy vagy több, ЦЬ. 1 m hosszú vonalat, rónát húztak. A golyókat behajlított mutatóujjal egyenként lökték a róna mentén a lyukba. Ahány golyót sikerült belegurítani, annyit nyertek.

30 Szintén a fiúk játéka volt a kókázás. Jószágőrzés közben, a gyepen játszották. Fúrtak egy nagyobb lyukat a földbe, s attól egyenlő távolságra még egyet-egyet. A játékhoz egy bicska kellett még, amit behajlított mutatóujjal megpördítettek, miközben mondogatták: Fordulj kóka simájára! Ha a bicska sima (bevágás nélküli) oldalára esett, a játékos kanyaríthatott egy darabot a középső lyuk felé a saját lyuka mellől. Az a játékos nyert, aki ilyen módon hamarabb ért el a középső lyukhoz. Ha az egyik játékos véletlenül belevágott a bicskával a másik területébe, akkor a kivágott gyepdarabot bekötött szemmel elvitették vele, s mikor a kötést levették a szeméről, meg kellett találnia, hol tette le.

31 A nagyobb kézügyességet igénylő játékok közül kiemelkedik a kislányok bikázás néven ismert szórakozása. (Kapókövezés.) Négyen-öten összejöttek, versenyre játszották, 8—10 éves korukban. A színes márványgolyót, amiből 5 kellett a játékhoz, a szülők a városban, boltban vásárolták. Márványgolyó híján pitykegombbal is játszhatták. Az öt golyót a markukba vették, egyet letettek, a többi négyet feldobták, azt el kellett kapniuk. Amikor elkapták, letettek még egy golyót, ami a markukban maradt, újra földobták, és így tovább. Végén a játék megfordult, a letett köveket kellett fölkapkodni. A labdajátékok közül keveset ismertek ebben az időszakban. A szőrlabdával focizni nem lehetett, inkább csak dobálgatták. Gumilabdát a falhoz pattogtatva a kislányok a következő mondókát mondták : Egy előre Két kettőre Három hatra Hat kilencre Üsd ki tízre Tizenegyre Tizenkettőre Ezer ejtőre Ez fölkapóra Ez jó háton puffogtatóra! A végszóra leengedték a labdát a földre, ott pattogtatták tovább.

32 IV. Énekes-táncos játékok Ezeket a játékokat inkább lányok játszották, leginkább az iskolaudvaron, szünetben. A párválasztó játékok közül Váry Gellért még szép leírását adta a „Haj, szészája" с játéknak, nekem azonban már emlékét sem sikerült megtalálnom.

33 „Összefogózva karélyt képeznek, s egy belülről áll. A karélyt képzők lassúdan forognak, miközben némi sajátságos hanglejtéssel e verseket mondják : 30 Tápén: gülűzés. TÖRÖK JÓZSEF 1971. 796., Vásárhelyen: likkerezés. Kiss LAJOS 1964. 47—48. 31 Bonyolultabb szabályokkal játszották Szegeden a „dudellázást", Szentesen a „bicskázást". BÁLINT SÁNDOR 1980. 49—51. és PAPP IMRE 1968. X/b/33. o. 32 Vö.: KOVÁCS JÁNOS 1901. 403—404. o. 38 Vö.: PAPP IMRE 1968. X/b/14. o., TÖRÖK JÓZSEF 1971. 805. o. 258