A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok Csongrád tanyavilágában az 1910–1930-as években

„Ha találtunk katicabogarat, annyira kellett rá vigyázni, nem is szabad vót eltaposni, Őrzötiük

ntinâig-Â tenyerünkbe vettük, hogy: Szállj el katicabogárka, sós kútba teszlek, onnan is kiveszlek, kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek Addig mondtuk ezt neki, ameddig el nem szállt a kezünkről." (Újvári Pálné) Főként a fiúk gyűjtötték a mezei pókokat. Egy madzag végére szurkot sodortak, s a póklyukba eresztették. Addig mozgatták, míg a pók bele nem kapott, akkor kihúzták. ,,Tavasz felé meg mán, ha sikeredett, kisnyúlakat fogtunk, azt neveltük. Vót házinyúl is, de az nem vót olyan kedves, a vadnyúl az olyan szép vót! Mikor a herét kaszálták a bátyáim, akkó mán nagyobbak vótak, azok tanálták." (Újvári Pál) Váry Gellért írta le a következő, a gólyához szóló gyermekverset: ,,Gója, gója gilicze Mit visző a szádba? Szőröcskét, szőröcskét. Minek az a szőröcske? Szitát kötögetni. Minek az a szitácska? Korpát szitágatni. Minek az a korpácska? Disznót hizlalgatni. Minek az a disznócska? Kocsit kenyegetni. Minek az a kocsicska? Fát hordogatni. Minek az afácska? Házat csinágatni. Minek az a házacska? Legínyeket lányokat bele csalogatni Jó meg veregetni." „Ezt akkor szokás mondani, mikor a gólyák többen egy csapatot képezve rendkívüli magasságban keringölnek." — fűzte hozzá.

7 Sajnos, ezt a mondókát már töredékeiben sem sikerült megtalálnom. II. Játékszeres játékok " Az 1930-as évek közepéig a tanyai gyermekeknek kevés vásári, vagy bolti játékszert vásároltak szüleik, azok is jobbára apróságok voltak: golyók, esetleg kis ólomkatonák, vagy elvétve vásári, papírfejű rongybaba, nagy ritkán gumilabda. „Emlékezni se emlékszek arra, hogy nekem vettek vóna játékot, semmit se. Később mán ugye, mikó apám megtanított, akkó mán én is csináltam kiskocsit, mindent. Szárízikbül, meg fábul is." (Kátai Ferenc) ,. (i 7 VÁRY GELLÉRT 1862. 26—27. 242