A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok Csongrád tanyavilágában az 1910–1930-as években

nem tanultunk a jószág mellett. Majd mikö nyár vöt, akkö játszottunk. Össze nem vöt szabad hajtani, mert kinek-kinek megvót a saját területje, meg az se vót megengedve, hogy a disznót meg a libát összeverjük égy csapatba. De úgy, hogy egyik felül legelt a liba, másik felül a disznó és akkó időközönkint összementünk játszogatni." (Újvári Pálné) „Mikor elfeküdtek a disznók, a kanászgyerekek akkor süllőztek. Összehajtottak legeltetni, azt akkó játszottak." (Túri Kiss Györgyné) ,,Mink nagyon jó helyen vótunk, egy nagybirtokos szomszédságában. Űneki a majorja nem ott vót, úgyhogy ott jószágot nem tartott. Mikor a termést betakarították, akkó a szomszédok hajthattak oda ...örűtünk neki, hogy hajthatunk a Balog Ivánné fődjire, akkó aztán összehajtottunk. Ha nem akart a másik szomszédgyerek kigyünni, oszt komázhatnánk vót, akkó bekiáltottunk neki, hogy: — Hej, hajcsä mán kifele te is! Oszt akkó összetereltük egy csapatba a jószágot. Ott aztán lehetett komázni, mert nem kellett úgy vigyázni, mint mikor a saját kis parcellán legeltettük a jószágot." (Ornyik Sándor 1907—1986.) A komázó pásztorgyerekek közé azok is beálltak játszani, akik amúgy nem pásztorkodtak, s a városról kikerült kanásznak is akadt barátja a többi gyerek között. ,,Mán aztán vót társaság.. .lányok is vótak arra, úgyhogy aki még nem pásztorkodott, az is kigyütt oda közénk." ,,Hát azt nem lehet mondani, hogy úgy összejártunk vóna a tanyán. Az mán akkó vót, mikó még pásztorok vótunk, pásztorkodtunk. Vót ott a szomszédunkba egy házaspár, egy kis családjuk vót nekik, egy lány...mikó nagyobbacska vót a lány, hát nem állították ki a jószághó. Aztán hitak a városrú egy fiút, olyan idős vót, mint én, aztán nagyon összekomáztunk. Együtt vótunk, a jószágokat is együtt hajtottuk, meg minden." (Kátai Ferenc) A legeltetés közben játszott társas játékok közül a legkedveltebb a süllőzés, a kókázás és a csülközés volt.

4 A tanyaudvarban játszották szabad idejükben a bújócskát, a ,,Hiss le pite a fáról"-t, a golyózást stb. A szomszéd és rokon gyermekeknek jó lehetőség volt a közös játékra, ha a szülők olykor-olykor meglátogatták egymást. A legfontosabb, mindennapi játszótársak azonban elsősorban a testvérek voltak, gyakori volt egy családban a 4—6 gyermek is. Azok, akik az iskolában, vagy legeltetés közben jobban összetartottak, egy banda tagjai voltak. Az énekes-táncos játékok javarészét az iskolában, az iskolaudvaron játszották, akárcsak a gombozást, a sántaiskolát, az opaszolást, kislányok a bikázást. Az őszi napok elteltével a játék színtere mindinkább a ház, a szoba lett, s ezzel a kevés helyet, korlátozottabb mozgást igénylő játékok kerültek előtérbe. „Mán ősszel.. .hogy beszorultunk, hogy mán nem kellett a jószágokat kint legeltetni.. .akkor cirokbul, vagy izikszárbul csináltunk lovakat, meg teheneket. Játszani szabad vót vele a lakásba, de nem szabad vót széthagyni, vagy valami. Aztán, na, mostmár nem játszunk, akkó vittük a komrába, oszt akkó vót egy sarokba tiszta, üres hely, odavittük. Mikó mán gyüttek az őszi esők, hogyhát nem mehetett ki a gyerek, untuk magunkat odabe, akkó elővettük, oszt játszottunk." (Ornyik Sándor) „Úgy nézett ki az a tanyai élet, hogy vót egy szoba, abba nevelkedett az egész család. Ott vótak a szülők, ott vót idősebb bátyánk, nővéreink, hát sokan vótunk. A gyerek nem foglalhatta el az asztalt. Néha talán a padkán, egy kicsit nahát... (játszhattak), de nem sokat, nem vót megengedve." (Újvári Pálné) A játékok színhelye az életkorral együtt is változott. Míg a kisebb gyermekek egész éven át a házban, a ház körül játszogattak, s készen kapták többnyire játék4 A játékok ismertetését a megfelelő helyen végeztem el. 240