A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)
Régészet - Trogmayer Ottó: Adatok a kora neolitikus életmód kutatásának kérdésköréhez
körülhatárolható területével. 27 Kérdés azonban, hogy a megművelt földek területe milyen viszonyban állott a vizsgált teli telepek lakott területének kiterjedésével. S Piggott számításai és adatai szerint évente mintegy 363 1 (237 kg) gabona volt egy személy szükséglete. Ennek megteremtéséhez körülbelül 1 hold (1600 n-öl) földet kellett megművelni. Amennyiben Karanovo egy meghatározott rövidebb időszakon belüli lakosságát 50—60 főre becsüljük, akkor az adatok egybevágnak azzal, hogy ott mintegy 60 holdnyi „szántóföldet" műveltek évente. Kérdés azonban, hogy az akkori technológiai színvonal mellett a telep lakossága képes volt-e ilyen nagy földterületet megmunkálni. Valószínűnek tartom, hogy még Karanovo esetében sem. Még kevésbé valószínű ez a Körös-csoport vonatkozásában, ahol eddigi ismereteink szerint még nem alakultak ki a teli szerű telepek. E települési forma megjelenése ugyanis más gazdálkodási formát jelent. Nem véletlen, hogy Thesszáliában, ahol ez a települési forma előbb jelentkezik, kisebb a vadászott állatok száma, mint a Köröscsoport telepein. Feltételezésünk szerint a teli település megjelenése arra utal, hogy a telep lakói számára elsődlegesen fontos volt a nagy fáradozással kialakított művelhető földterület. A telep elpusztulása után (tűzvész, árvíz) sem hagyták el a számukra létfontosságú területet, hanem ismét ugyanott építették fel házaikat. A Körös-csoport embere, mint már említettük, gyakran változtatta lakóhelyét, ebből következik, hogy a gabonaneműek termesztése nem állott a gazdasági élet központjában. A kérdés vizsgálatánál egy másik lehetőséget is fel kell vetnünk. Lehetséges ugyanis, hogy a teli telepek lakói már fejlettebb, váltó jellegű gazdálkodást folytattak. Ennek során a művelt földterület egy részét a váltakozó években parlagon hagyták. így hosszabb idő alatt merült ki egy-egy irtás talaja. A Körös-csoport embere ezt a váltógazdálkodást még nem ismerte, s egy-egy földterület kimerülése után éppen újabb termékenyebb talajú terület birtokba vétele miatt változtattak telephelyet. Feltételezzük, hogy e területek talaját még javította az égetéses irtás során keletkező hamuréteg. E feltételezések bizonyítására azonban egyelőre nincs lehetőségünk. A kérdéses váltórendszerű földművelés alapja is elsősorban az a lehetőség, hogy a váltott években másmás növénnyel vessék be a területet. E feltételezést azonban koraneolit viszonyok között el kell vetnünk. A gabonamagvak maradványa alapján szinte kizárólag fűféléket ismerhettünk meg. Egyes kutatók feltételezik, hogy a szarvasmarhatartás előretörésével egyidejűleg számolhatunk a trágya talajjavítás céljára történő felhasználásával is. A korai neolitikum idején ez is valószínűtlennek tűnik. Mint már említettük, ugyancsak igen gyér emlékanyaga van a vadászat módjainak is. Itt is csak feltételezhetünk bizonyos hurkos, csapdás vadfogó módokat. Nem tartjuk valószínűnek, hogy a telepek környékén megfigyelhető egyes gödrök, vadfogó vermek lettek volna. A kultúrnövények közül meg kell említenünk még annak a lehetőségét, hogy már lent, illetve esetleg kendert is termesztettek, melyből szőtt lenyomat maradványait cserépedényen találta meg Csalog J. A Körös-csoport telepein az ásatások során általában igen nagyszámú halcsont kerül elő. Ezek mennyisége a leletanyag zoológiai vizsgálatának eredményeiben nem tükröződik eléggé. Bökönyi Sándor adatai alapján Bodzáspartról nincs halcsont a gyűjteményben, Lúdvárról 402 töredék az összes állatcsont 19,26 %-át, Gyálaréten 57 db a fauna 14,5 %-át, Maroslele Panán 34 db 12,6 %-át jelenti. A meghatározható egyedek között csak a Harcsa (Silurus glanis L.) és csuka (Esox lucius L.) fordul elő. Ezek a százalékos adatok azonban magasan felülmúlják a többi neolitikus telepen 27 PIGGOTT S. Ancient Europe from the beginnings of agriculture to Classical Antiquity. Edinburgh. 1965. 21
