A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Trogmayer Ottó: Adatok a kora neolitikus életmód kutatásának kérdésköréhez

telephelyre vonultak. Mai kutatási módszereinkkel nem tudjuk meghatározni, hogy ezek az új települések milyen távolságra estek az elhagyott régiektől. V. G. Childe is feltételezi, hogy e kora neolitikus népesség mozgó gazdálkodást folytatott, melyet állattenyésztéssel és vadászattal kapcsolt össze. Feltételezhetőnek tartja, hogy a gabonát felégetett eredéi tisztásokon termelték, s esetleg évente változtatták ezeket a földeket.

18 Az életmódban az állattartás mellett még döntő szerepet játszott a halászat, vadászat, illetve gyűjtögetés. A földművelés eszközanyagára és technikájára vonatkozó reális adatunk úgyszólván alig van. Elsősorban e kérdésnél tarthatjuk számon a már tárgyalt hombárokat, amelyek bizonyára vetőmag tárolására szolgáltak. Az eszközök közül számos szerző említi a kőbaltákat illetve agancskapákat, mint földművelő eszközöket, ezt azonban igen nehéz bizonyítani. Valószínűbbnek tűnik, hogy a földet ásóbotokkal művelték meg. A Körös-csoport leletanyagában igen ritkán kerülnek elő apró kőpengék, melyek alkalmasak arra, hogy fába, illetve csontba, vagy agyagba foglalva, mint sarló szolgáljanak. A legrégebbi hasonló sarlókat a palesztinai Natoufien kultúra emlékei között találjuk, de meg vannak a nyugat turkesztáni Jeitun kultúra leletei között is. Európában hasonló sarlókat a bulgáriai Teli telepeken több ízben is találtak.

19 A Körös-csoport emlékanyagában azonban, mint már említettük, igen ritkán fordulnak elő azok a kőpengék, melyek e célra alkalmasnak látszanak. Ugyancsak meglehetősen ritkák az ép őrlőkövek is, melyeknek töredékei azonban előkerülnek a hulladékgödörből. Az e téren végezhető megfigyeléseket illetve következtetéseket erősen korlátozza az a tény, hogy a Dél-Alföldön a kérdéses időszakból nagyobb területre kiterjedő feltárásokat még nem végeztünk. A karanovoi, azmaskai és Nea Nikomedeia-i ásatások, melyek nagyobb volumenűek voltak, lényegesen több, korszakunkra vonatkoztatható adatot szolgáltatnak. A bulgáriai ásatások során szinte mindegyik ház belsejében megtalálták az agyagalapra elhelyezett őrlőkövet, illetve a kiképzett őlfiőhelyet.

20 Hasonló megfigyelést tettek a jugoszláv kutatók a Bitolj melletti Porodin teli telepének feltárása során is.

21 Valószínűnek tartjuk, amennyiben mód lesz arra, hogy a Karanovóihoz hasonlóan a Körös-csoport egyik telepének házsorát feltárjuk, itt is megtaláljuk a kérdéses őrlőhelyeket a házak belsejében. Hasonló problémát jelent a kemencék kérdése is. Eddig mindössze két helyen sikerült kemencét megfigyelni, Ószentiván-Szélmalomdomb, valamint Gyálarét-Szilágyi major lelőhelyeken. Sajnos a nem egyértelmű jelenségek miatt e kemencék korát nem köthetjük teljes bizonyossággal a korai neolitikumhoz. Ugyanakkor ismét hivatkoznunk kell a bulgáriai feltárásokra, ahol a házbelsőkben számos esetben leltek sütőkemencéket. Kérdés azonban, hogy a Karanovo-i lelőhely párhuzamosítható-e a legrégebbi csípettdíszű együttesekkel. Az életmód fokozatos változását ugyanis a tartósan megtelepedett parasztkultúra felé, úgy tűnik, folyamatosan megfigyelhetjük a csípettdíszű kerámia kultúrájának fejlődése során. A földművelésre utaló konkrét jelenség a Körös-csoport leletanyagában mindössze arra a néhány kalász és maglenyomatra szorítkozik, melyet a cserépedények és átégett paticsdarabokban keverten megfigyelhetünk. E lenyomatok egy részéről 18 CHILDE V. G. The prehistory of european society. London, 1958. 19 GEORGIJEV G. I. Kulturgruppen der Jungstein- und der Kupferzeit in der Tiefebene von Thrazien (Südbulgarien). L'Europe a la fin de l'âge de la pierre. Praha, 1961. 20 GEORGIJEV G. I. i. m. 21 GRBIÓ M. Porodin. Eine spätneolithische Ansiedlung auf der Tumba bei Bitolj. Bitolj, 1960. 19