A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - †Korek József: A zombor-bükkszállási 17. századi temető sírleletei

1975-ben Dombóvár-Békatón Gaál Attila leletmentés kapcsán 251 sírt, majd 1977-ben folytatva, összesen 260 sírt mentett meg a nagyméretű temetőbó'l. Az akkor Magyarországon egyedülálló mellékletekhez én nyújtottam segítséget a zomborbükkszállási anyag rendelkezésre bocsátásával, és így módjában volt összevetni a két temetőt. Megállapította, hogy a temetők egykorúak és déli eredetűek. Mivel valamennyi békatói sír pogány módon eltemetett, arra a következtetésre jutott, hogy a halottak mohamedán hitre tért iflákok. A temetőhöz tartozó települést nem találta meg. (Gaál A.: A dombóvár-békatói XVI—

XVII. századi temető, a Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve, 1979—80. 133—223). A temető embertani feldolgozását Éry Kinga végezte: Balkáni eredetű, török kori népesség csontmaradványai Dombóvár határából, Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve, 1979—80. 225—328. Összevetve a zombor-bükkszállási és a békatói embertani anyagot, nagyfokú azonosságot talált, és mindkettőre a dinári és az alpi formakör a jellemző. Elemezve a Bulgária, Albánia, Görögország és Jugoszlávia területén élő népességeket, úgy találta, hogy Nyugat-Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Crna Gora térségében uralkodó a dinári-dinaroid rasszjelleg. Véleménye szerint az 1560-as évek elején a török megszállók a Dél-Dunántúlról elnéptelenedett magyar falvakban a Balkánfélszigetről iflákokat telepítettek be. Hasonló eredetű településnek tartja a ZomborBükkszálláson feltárt temetőt is. Véleményem szerint 1944-ben megfogalmazott álláspontom ma is helytálló, és a bükkszállasi népességet sokáénak tartom. Erre utal a keresztény temetkezési rítus, ill. a kegyérmek, amelyek összefüggenek a már katolikus hitre tért sokácsággal. Az a különbség, hogy míg Békatón nürnbergi zsetonok kerültek elő, a bátmonostori hasonló anyagban pedig francia zsetonok, szintén mutat különbséget. Abban egyezés van, hogy mindkettő templom nélküli temető, és ismeretlen ok következtében mindkettő megszűnik. Feltehető, hogy betelepítik őket más településekbe, és beleolvadnak az ottani közösségekbe. Mindkét helyen hiányzik a település, bár tüzetesebb munkával remény van azok feltalálására. A zombor-bükkszállási temető nem egy elszigetelt alkalomszerű kutatás, hanem része annak a tervnek, amelyet a szegedi egyetem Régészeti Intézete végzett a Bácska történeti felkutatásában. Ennek összefoglalásaként közlöm a Kalangya 1944. évi júliusi számában megjelent „Kiegészítő adatok Zombor településtörténetéhez" с cikkemet, amely a szakközönséghez sem juthatott el, hiszen ez a szám volt a Kalangya utolsó megjelenése. Zenta középkori településének felkutatását erre az időre már befejeztem, és „Zenta középkori templomhelyei" címen szintén a Kalangya 1944 márciusi számában, térkép kíséretében közzétettem. Zombor jelentőségét mutatja Muhi János „Zombor története" 1944 tavaszán megjelent könyve, amely csak a város területére korlátozódik. 1720-ban Zombornak 2916 lakosa volt, ugyanakkor Szabadkának csak 2376. 1851-ben Zombor lakóinak száma 23 000, Pécsé 15 318, Temesváré 19 081, Zágrábé 14 993. így érthető, hogy a nagy határú Zombor településtörténetéhez szükséges volt a terület felkutatásának elkezdése, amelyből az alábbiakat rögzíthetjük. „Muhi János a most megjelent „Zombor története" с munkájában hangoztatja, hogy Zombor környékén sohasem végeztek rendszeres régészeti ásatásokat, ezért a szórványként előkerült aránylag gyérszámú lelet csak úgy alkalmas történelmi következtetésre, ha az ország más területén talált pontosan meghatározott tárgyakra támaszkodva, adnak felvilágosítást a letűnt korok történetére. Valóban igaza van Muhinak, mikor azt írja, hogy a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat tagjai, akik számos helyen végeztek nagyméretű ásatásokat, saját székhelyüket, Zombort mostoha sorsban részesítették. A hiányos régészeti ku198