A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Trogmayer Ottó: Adatok a kora neolitikus életmód kutatásának kérdésköréhez

runtinus. E jellegzetesen steppei állat valószínűleg azért j'elenik meg nagyobb számban az állatcsonttöredékek között, mert a Szabadka környéki lelőhelyek a Duna— Tisza közi egykori steppevidék peremén fekszenek. E feltételezést megerősíteni látszik a kérdéses leletegyüttesekben a túzok megjelenése is. Az eddigiekkel szemben a korai neolitikumot követő kultúrák és csoportok leletegyütteseinek csontanyagában domináns állatfajként a szarvasmarha jelentkezik. Néhány hazai példát említve Tápé-Lebőn 55,57%, Szegvár-Tűzkövesen 38,61%, Folyás-Szilmegen 33,54%, GyőrPápai vám lelőhelyen 66,05 %-ban kerültek elő szarvasmarha csontok.

12 Hasonló jejenség mutatkozik a környező területeken is, a Boian kultúra egyik telepén 78,77 %-ot lelentenek a bovidák,

13 egy hamangia korú telepen a Bos Taurus aránya 53,14%,

14 egy moldvai középneolit korú telep (Delaul Fintiilor) lineáris kerámiás rétegeiben 39,76% a szarvasmarha előfordulási aránya. Ezek szerint nyilvánvaló, hogy a középneolitikus kultúráktól eltérően a csipettdíszű kerámia kultúrájának körében pontosabban a Dél-Alföld koraneolitikumának jellemző együtteseiben döntő jelentőségű volt a kiskérődzők tartása. Különösen meglepő, hogy a Körös-csoport lelőhelyein a déli területektől eltérően sajátos szarvatlan juh egyedekre is bukkanunk, ami a domesztikációnak egy igen magas fokát jelenti. Ma még nyitott kérdés, hogy volt-e Délkelet-Európában egy domesztikációs centrum, ahol ezen fajok tenyésztése kialakulhatott, vagy pedig egyértelműen Anatóliából kell őket származtatni. Feltételezhető talán, hogy e jelenség összefüggésben van egyes pleistocén korú lelőhelyek vagy a holocén kezdetére tehető együttesek emlékanyagával, ahol bizonyos vad egyedek kimutathatók. A „La Adam" barlang ovidái esetleg szintén egy igen korán kialakuló domesztikációs jelenségre utalnak.

15 Számos kutató feltételez egy nagyon korai domesztikációs centrumot a Krím-félsziget térségében is. Az eddig előkerült pleistocén illetve korai holocén leletegyüttes egyelőre nyitva hagyja a kérdést, volt-e eddig Kelet-Európában lehetőség e korai időszakban a koraneolitikum egyes háziállatainak helyi domesztikációjára. Az életmód meghatározásánál rendkívül fontos a vadállat és háziállatcsontok aránya. Mint már említettük, a görögországi protosesklo szintekben ez az arány a háziállatok javára dől el. A Körös-csoport emlékanyagában a vadászatnak az előbbieknél jelentősebb voltára utal a vadállatok meglehetősen nagy aránya, különösen, ha azokat a középneolitikus lelőhelyek hasonló anyagához viszonyítjuk. így Lúdváron az összes csont 59,19 %-a, Gyálaréten 45,54 %-a a Maroslele-Pana-i telepen 32,97 %-a volt vadállat csont. Ez utóbbi meglehetősen kevésnek tűnik, figyelembe kell azonban vennünk az itt kimutatható rendkívül sok fajt, melyek a vadászat igen jelentős voltára utalnak. A Körös-csoport lelőhelyein az alábbi vadállatok csontjai kerültek elő: Pisces, Emys orbicularis L., Podiceps ruficollis Pali., Podiceps eristatus L., Pelecanus sp., Ardea cinerea L., Egretta alba L., Anser albifrons Scop. Anser albifrons Scop. s. fabalis Lath, Anas platyrhyncos L., Anas s. str., Aythya ferina L., Grus grus L., Fulica atra L., Laurus sf. argentatus Pont., Curvus cornix L. s. frugilegus L., Lepus europaeus Palla., Vulpes vulpes L., Melles meles L., Felis silvestris Schreb. Sus serofa fer. L., Capreolus capreolus L., Cervus elaphus L., Bos primigenius Boj., Equus (Asinus) cfr. hydruntinus Reg. (Mocsári teknős, Kis vöcsök, Búbos vöcsök, 12 BÖKÖNYI S. Die frühneolithische Wirbeltierfauna Ungarns. AAH 11. 1959. 39. 13 NECRASOV O.—HAIMOVICI S. La faune des complexes de la civilisation de Boian a prosimité du village Bogota. Mat. si Cerc. V. 1959. 130. 14 NECRASOV O.

—HAIMOVICI S. Étude de la fauna découverte dans la station néolithique de Techirghiol. Mat. si Cerc. VIII. 1962. 177. 15 BOESSNECK J. Haustierfunde präkeramisch-neolithischer Zeit aus Thessalien. Zf. für Tierzucht. 76. 1961/62. 282. 17