A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Lőrinczy Gábor: Középkori téglaégető kemencék Csongrádról és Békéscsabáról

kában épen maradt, téglából és folyami kavicsból készült rostély részlete.

40 Feltehetően az utolsó használat után bontották el a benne lévő téglák kedvéért. A legépebben előkerült tiszalöki, 3. számú kemence téglából épített „hevederívei" is rostélyt tarthattak.

41 Feltételezhetjük, hogy minden téglaégető kemencénél, kivéve talán a dobozi téglaégető helyet, építettek bizonyos értelemben vett rostélyt. A tűztér tetejét áthidalva egyszerűbb és biztonságosabb volt egy sík felületre felépíteni a kiszáradt és az égetésre szánt téglákból a boksát. így csupán az a különbség az agyagpados és a rostélyos kemencék között, hogy a téglából építetteket minden égetés után feltehetően szétszedték a kiégett téglák kedvéért. Az agyagpadok kialakításával, amely átmenet az agyagba vájt, vagy épített állandó rostély irányába, a felépítendő boksát stabilabbá tették. Ezzel jelentősen csökkenthették a túlégett és részben selejtté váló téglák mennyiségét. Az ismert kemencék között alakjuk és formájuk alapján is tehetünk bizonyos megkülönböztetést. Egyes kemencéknél a hossztengelyükkel párhuzamosan alakították ki az agyagpadokat és a tűztereket (Hetény, Dömös, Őriszentpéter, Békéscsaba). A tiszalöki, zentai és a csongrádi kemencéknél a hossztengelyre merőlegesen alakították ki ezeket. A különbség magyarázatát jelen pillanatban nem tudjuk megadni, feltehetően tüzeléstechnikai oka lehet. Ugyancsak a fűtéssel függhetett össze az a ma még nem túl lényegesnek tűnő különbség, hogy a békéscsabai és az őriszentpéteri kemencéket félköríves munkagödörből, a tiszalöki és a zentai kemencéket fűtőárokból fűtötték. A különbség az ismert kis esetszám miatt elég viszonylagos, mivel a többi kemencénél vagy nem lehetett jobban rábontani a kemence előterére, vagy a régi ásatásokon ezt nem figyelték meg. Kisszámú előfordulásuk ellenére az ismertetett kemencék kora felöleli a középkor szinte teljes időszakát. Legkorábbinak tartható a Doboz-Faluhelyen megfigyelt téglaégető hely. Feltehetően all. században épített templomhoz szükséges téglákat égették itt.

42 Korai időszakra, a 11—12. századra keltezhetőek a Gyula-szeregyházi kemencék.

43 Időben ezeket követi a dömösi és a hetényi kemencék használata a 12—13. században.

44 A 13. századra datálható a pókaszepetki

45 és a csongrádi, valamint feltételesen a tiszalöki

46 kemencék működése. A 13—14. század tájára keltezhető a zentai kemence

47 míg a két legkésőbbi és egyben legnagyobb alapterületű kemence az őriszentpéteri

48 és a békéscsabai. Ez utóbbiak működése a 15—16. század fordulójára tehető. Nagyfokú hasonlóságuk is egyidejűségük mellett szól. Három különböző méretű kemencenagyságot különböztethetünk meg. Legkisebbek a 6,6—8,7 m

2-nyi égetőfelülettel kialakított tiszalöki és csongrádi kemencék. Ezek kétszerese, 16 m

2 körüli a zentai és a pókaszepetki objektumok alapterülete. Ezeknél valamivel nagyobb, kb. 19 m

2-nyi a dobozi égetőtér felülete. A legnagyobb égetőfelülettel, 29—33 m

2-rel a békéscsabai és az őriszentpéteri kemencék rendelkeztek. Figyelemre méltó, hogy ez utóbbiak 4—5-ször nagyobbak voltak a tiszalöki 40 VALTER ILONA 1987. 143. 41 LŐRINCZY GÁBOR 1984. 160. Ezek a „hevederívek" csak kötőanyag nélkül összerakott téglákból álltak. 42 KOVALOVSZKI JÚLIA 1986. 112. 43 Lásd 28. j. 44 GEREVICH LÁSZLÓ 1983. 409. 45 VÁNDOR LÁSZLÓ 1981. 73—76. 46 LŐRINCZY GÁBOR 1984. 163. 47 SZEKERES LÁSZLÓ 1985. 32. 48 VALTER ILONA 1987. 140—143. 177