A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Lőrinczy Gábor: Középkori téglaégető kemencék Csongrádról és Békéscsabáról

Az eddig megismert téglaégetők között, annak ellenére, hogy feltehetően ez az égetési forma lehetett a leggyakoribb, több szempontból is egyedülálló a DobozFaluhelyen megfigyelt kör alaprajzú téglaégetőhely. A gyulai, dömösi és a hetényi kemencék közvetlen környékén csak újabb ásatással dönthető el, vajon működött-e ezek mellett még több kemence is. A zentai leletmentés nagy felülete (400x35 m)

34 miatt nem zárható ki, de kevés az esélye újabb kemence előkerülésének. Őriszentpéteren a feltárt kemencén kívül továbbiak meglétéről írásos említés maradt fent.

35 A Tiszalökön feltárt és közzétett három kemencén kívül ismerjük a negyedik kemence pontos helyét is.

36 (9. ábra) Az előbbiekhez hasonlóan Pókaszepetken is több kemencét tételezhetünk fel. Véleményünk szerint erre is utalhatnak azok a korábbi bejelentések, amelyek szerint sírásás közben gyakran bukkantak téglafalakra.

37 Mindezek alapján joggal feltételezhetjük, hogy ezeken a helyeken kemenceegyüttesek, téglaégető telepek működtek. Ezek után felmerül a kérdés : a nagyszámú középkori templom és monostor mellett, melyeket az Alföldön leggyakrabban téglából építették, miért csak ilyen kevés téglaégetőt ismerünk. Ritka előfordulásukat az esetleges előkerülésük mellett magyarázza az is, hogy a kisméretű, viszonylag kevés téglát igénylő falusi templomoknál föld feletti ún. mezei téglaégetéssel kell számolnunk. Ilyennek tartható a Doboz-Faluhelyen megfigyelt téglaégető hely.

38 A földbeásott, több éven át is használható téglaégetőket csak a nagyméretű, igen sok téglát igénylő templomoknál és monostoroknál, vagy egyéb épületeknél készíthettek. Többszöri és több évig tartó használatra utalhat a pókaszepetki és a csongrádi kemencéknél tett megfigyelés. A kemencék égetőfelületét téglákkal fedték le.

39 Az eddig ismertté vált tíz lelőhely 15 kemencéjéről a rendelkezésünkre álló adatok alapján — ha végleges megállapításokat nem is — néhány észrevételt tehetünk. A földbe ásott téglaégető kemencék között, kiképzésük alapján megkülönböztethetünk agyagpadosat és rostélyosat. Az agyagpadosoknál talán egy kisebb hatásfokú, kevésbé hatékony változatot képvisel a hetényi, a dömösi és a tiszalöki 2. számú kemence. Ezeknél a padokban nem alakítottak ki légjáratokat. Az agyagpadokba vájt légjárattal kialakított zentai és tiszalöki 1. és 3. számú kemence az előzőekhez képest esetleg egy fejlettebb megoldást jelent. Valamennyi agyagpadosnál a tűztér és az égetőtér közvetlen kapcsolatban volt. Ennek egyik következménye, hogy a tűztérrel közvetlenül érintkező téglák túlégtek, jelentősen deformálódtak. . Fejlettebb és hatékonyabb típust képvisel a pókaszepetki és a csongrádi kemence. Itt az állandó rostély alkalmazásával megszüntették a tűztér és az égetőtér közvetlen kapcsolatát. Ennek eredménye az égetőtéren belőli egyenletesebb hőmérséklet lett. Ez minimálisra csökkenthétté a túlégett téglák mennyiségét. A rostély kialakítását egy magasabb hőmérsékletet biztosító tüzelési technika tehette lehetővé. Állandó rostélya lehetett az őriszentpéteri kemencének is. Erre utal az egyik sar84 Uo. 35 VALTER ILONA 1987. 152—153. 36 LŐRINCZY GÁBOR 1984. 155—163. A publikációt követően még folytatódott a területen a feltárás. Az utolsó szelvény sarkában egy újabb kemence vörös kontúrja került elő. Ennek helyét bármikor vissza lehet mérni és egy archaeomágneses kormeghatározás céljából fel lehetne tárni. 87 VÁNDOR LÁSZLÓ 1981. 73—76. Nem kizárt, hogy ezek újabb kemencék, és nem a község itt feltételezett középkori templomának falmaradványai. 38 KOVALOVSZKI JÚLIA 1986. 113. 39 VÁNDOR LÁSZLÓ 1981. 73—76. Nem tudjuk ma még megmondani, hogy mi a magyarázata annak, hogy az 1936-ban feltárt várháti kemence egyik légjáratát lapjára fektetett téglákkal fedték és felületük mintha tapasztva lenne. Míg a másikon hosszanti élére állított téglákat láthatunk olyan helyzetben, mintha az utolsó égetés után maradtak volna helyükön. (2. kép). 175