A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Lőrinczy Gábor: Középkori téglaégető kemencék Csongrádról és Békéscsabáról

A kemence funkciója, kora és párhuzamai A feltárt objektum pontos párhuzamát sem a római, sem pedig a középkori, publikált hazai kemencék között nem találtam. Használatára és korára csupán a betöltésbó'l előkerült téglatöredékek utalnak. Ezek minősége, az agyag eldolgozása és kiégetése, a téglák mérhető adatai, vastagsága és szélessége egyaránt kizárják a római korra való keltezését,

13 inkább a kemence középkori használatát valószínűsítik. Mivel a kemence nem téglából épült, hanem az agyagos altalajba vájták és felépítménynek nyoma sem volt, ezért az előkerült téglatöredékek alapján az objektumot téglaégetőnek határozhatjuk meg. Készítésének és használatának közelebbi időpontját azonban a néhány téglatöredék alapján meghatározni nem lehet. Felmerül ugyan annak a lehetősége, hogy a keskenynek és vékonynak tekinthető téglák alapján inkább Árpád-kori használatra gondoljunk,

14 de ez is csak részben lehetséges. A középkori templomokon végzett falkutatásoknál ugyanis bebizonyosodott, hogy a 14—16. században a nagyobb méretűek mellett készítettek és használtak kisebb téglákat is. Az épületek egyes pontjain ugyanis (boltozatoknál vagy áthidalásoknál) az általánosan használt tégláknál vékonyabbakra is szükség volt. Az elmondottak miatt tehát közvetlen régészeti bizonyítékokkal nem tudjuk a téglaégető kemence korát meghatározni. Az eddig feltárt téglaégető kemencék korhatározó régészeti leletanyagban való rendkívüli szegénysége tette indokolttá,

15 hogy geofizikai kormeghatározási módszereket hívjunk segítségül. A várháti kemencéből archeomágneses kormeghatározásra vett minták vizsgálatából kiderült, hogy a kemence készítésének és használatának ideje: 1300+30 év.

16 A várháti téglatöredékek méretei is inkább az Árpádkorra, s nem a középkor későbbi időszakára való keltezést valószínűsítették. Békéscsaba—mezőmegyeri téglaégető kemence Békéscsabától északra, a mezőmegyeri határrészen egy, a környezetéből alig 1—1,5 méterre kiemelkedő, É—D-i part helyezkedik el. A magaslat keleti oldalán egy, a szabályozás előtt még bizonyára élő vízfolyás kiszáradt medre húzódik. A másik 13 A téglák vastagsága: 4,5—5 cm, szélessége: 14,5—16,5 cm. Csongrádi Múzeum: 88. 46.1 ltsz. 14 MÉRI ISTVÁN 1964. 7., KOVALOVSZKI JÚLIA 1986. 112. 15 LŐRINCZY GÁBOR 1984. 157. 16 A vizsgálatokat DR. MÁRTON PÉTER (ELTE Geofizikai Tanszék) végezte el. Eredményeit baráti levélben foglalta össze, melyet szívességéből közölhetek. A Csongrád-várháti téglaégető archeomágneses kora. 1987. VIII. 7-én a kemence különböző részeiből összesen 24 db függetlenül orientált mintát vettünk. A minták tájolását mágneses kompaszszal és ahol lehetett a napárnyék segítségével is elvégeztük. A mintákból a laboratóriumban 2,5 cm átmérőjű és magasságú hengereket fúrtunk ki, átlagban mintánként kettőt (vagy többet). A magnetométeres mérések JR—4 típusú kőzetgenerátoron történtek, mágneses tisztításra hőkezelést alkalmaztunk. Ennek segítségével meggyőződtünk arról, hogy minden egyes minta stabil mágnesezettsége 400 °C után egyetlen, a kemence utolsó felmelegítése utáni lehűlés idejére datálható mágnesezettség. Ennek irányát mintánkénti átlagolással, illetve a mintaátlagok átlagolásával határoztuk meg. D=16,3°, 1=56,9°, k = 253, 1,9° statisztikai méterekkel. A datálásra jelenleg használt szekuláris variációs görbék alapján (MÁRTON P. (1968) Archaeomagnetic directional results from Hungary. Geophys. J. R. astr. Soc. 86. 719—725.) az objektum archaeomágneses kora: i. u. 1300 + 30 év. A módszerre: MÁRTON PÉTER—GÖMÖRI JÁNOS: Kísérletek archeomágneses mérések alkalmazására égetett agyagobjektumok keltezésében. Magyar Geofizika (1986) XVII. 143-—153. A kézirat lezárása után jelent meg MÁRTON PÉTER: Néhány újabb archeomágneses adat a szekuláris variáció görbéihez. Magyar Geofizika (1989) XXX. 1. 26—36., ahol a szerző a várháti kemence korát a levélben megadottaktól valamivel tágabban, 1300 + 60 évben adja meg. 167