A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Vályi Katalin: Külső kemencék Szer Árpád-kori településén

földbe mélyítve), melyek felvetik azt a lehetőséget, hogy esetleg a legkorábbi kolostor szerzetesei is használhatták. Ez nem lenne meglepő, ha meggondoljuk, hogy a kolostorok egyre differenciálódó funkciói (mint ezt számos nyugati területről ismert példa is bizonyítja) gyakran különálló épületekben kaptak helyet — így nem ritka a kolostor zárt épülettömbjétől távolabb elhelyezett konyha — vagy sütőház sem

4

. A szeri monostor esetében is számolhatunk ezzel a lehetőséggel, bár a kérdés végleges eldöntése csak a feltárás befejeződése után várható. 2. kép. A 2. sz. kemence sütőfelülete az agyagtapasztás felszedése után Építőanyag és kronológia Az ismertetett külső kemencék többségét (az utolsó kettő kivételével) egyértelműen a XI—XII. századi falu életéhez köthetjük. így az a szokatlan kép bontakozik ki előttünk, hogy e másfél száz év alatt (a XII. század közepén ugyanis a kolostorépítkezések miatt e területen a település folyamatossága megszakadt) részben párhuzamosan működhettek egymás mellett az egyszerű-földbevájt, a kőből és a téglából épített külső kemencék. Ezt a megállapítást támasztja alá az a tény is, hogy a velük egykorú földbemélyített lakóházak tüzelőberendezései ugyanezt a képet tükrözik. A főleg az Alföldön e korban általánosnak (szinte kizárólagosnak) mondható, földfalba vájt kemencén kívül láthatunk csak kőből épített (pl. 5. sz, ház), másodlagosan * ZÁDOR MIHÁLY 1978. 262. 141