A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Vályi Katalin: Külső kemencék Szer Árpád-kori településén

egy-egy nagyobb kó'vel erősítették meg. Tapasztás nélküli fűtőterét ovális mélyedés alkotta, amelyen igen vastag hamuréteg volt megfigyelhető. Fedett előterére utal a szájnyílás előtt kb. 1/2m-rel kibontott két oszlophely. Méretei: a kemence H.= = 125 cm, Sz.= 105 cm, az előtér H. = 80 cm az oszlophelyekig. Pusztulását a feltehetően a XII. század közepén föléje épített kolostorépület okozta, aminek egyik fala pont a kemence fölött haladt. Használata így a XII. század közepe elé helyezhető, de építésének idejét a kemencéből előkerült pár db cserép (6. tábla 4—5.) alapján sem tudjuk pontosabban meghatározni. Méretében, formájában, tájolásában és építésmódjában is megegyezik az előbbivel a 8. sz. földbemélyített téglakemencénk, (3. tábla 8. sz., 6—7—8. kép) ami egyben a 9 éve tartó feltárás során legépebben előkerült kemence. Téglalap alakú, sárga agyagba rakott téglákból épült, melyeken másodlagos felhasználásra utaló nyomok nem voltak. Boltozatában az élére állított téglák közé nagyobb kavicsokat helyeztek el. Sütőfelülete egy sor téglára gondosan tapasztott agyagrétegből állt, s csak kevéssé volt átégve. Boltozata és oldalfalai ezzel szemben erős égésnyomokat őriztek meg. Lejtős előterének oldalfalait is kitéglázták, melyekben a szájnyílástól kb. 1/2 m-re egy-egy oszlop helye volt látható az előtér fedésének bizonyítékaként. A kemence szájnyílása rendkívül magas volt (70 cm), csaknem azonos a boltozat magasságával. Stratigráfiai helyzete hasonló az előző (7. sz.) kemencééhez: oldalfalának és boltozatának az észak-keleti széle ugyanannak a kolostorfalnak az alapozási árka miatt sérült meg (3 egymáson vízszintesen fekvő téglasor hiányzott erről az oldalról). Használata ezért ugyancsak a XII. század közepe előtti időre tehető. Megjegyzendő még, hogy az előtere egy kora középkori árok fölé épült, tehát semmiképpen sem a legkorábbi településobjektumok csoportjába tartozik ez a kemence. Méretei : 170 X120 cm, az előtér H. — 200 cm, Sz. = 110 cm. Csak részben lehetett földbe mélyítve a 9/a sz. tégla- és a szorosan melléje épített 9/b jelzésű kőkemencénk (4. tábla 9/a—b, 9. kép). A téglakemence az előzőekkel azonos formájú és méretű, de tájolása ellentétes. Oldalait vízszintesen egymásra fektetett és sárga agyaggal kötött téglasorok alkották, a gödör széléig megmaradt hézagot pedig élére állított téglákkal töltötték ki. Boltozatának megépítéséhez kavicsokat is felhasználtak. Jól tapasztott sütőfelülete erősen átégett, a téglákon másodlagos felhasználás nyoma nem volt. Méretei: H.= 160 cm (nem teljes!), Sz.= 110 cm. A közvetlenül mellé épített kőkemence kötőanyaga szintén sárga agyag volt, beomlott boltozatában kőtöredékeken kívül tégladarabokat és kavicsokat is találtunk. Agyaggal letapasztott tüzelőtere nem volt erősen átégve, s rajta vékony hamuréteg volt megfigyelhető. Érdekes, hogy míg a téglakemencének a szokásos módon a rövidebbik oldalán, addig a kőkemencének a hosszabbik oldalán lehetett a szájnyílása, amit azonban egy arra haladó későbbi kerítésfal (?) alapozási árkával elpusztítottak. A kőkemence méretei: 175x100cm (ez utóbbi nem teljes). Előterük feltárására még nem kerülhetett sor, mivel az eddigi szelvények területén kívül esik. Jól korhatározható leletanyagot nem találtunk a kemencékben, ezért csak közvetett módon, a legközelebbi párhuzamok alapján határozhatjuk meg használatuk idejét. Az 1970-es években a kolostor belső udvarának feltárása során a 9/a—b kemencéinkkel szinte teljesen azonos módon épült kő- és tégla kemencepár került elő, melyek a kolostort megelőző időből származnak, s a kora Árpád-kori település emlékanyagához sorolja őket az ásató.

3 Ez alapján, valamint a 7. sz. és 8. sz. kemencéinkkel való hasonlóságok alapján a tégla- és kőkemencénk használatát is a XI. század második felére ill. a XII. század első felére tehetjük. 3 TROGMAYER OTTÓ—ZOMBORI ISTVÁN 1980. 22—23. 139