A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

In memoriam Wirth Istvánné (1932–1990)

Wirth Istvánná (1932-1990) Kedves Uli! 25 esztendő kinek-kinek másképpen számolódik. Negyedszázad alatt a gyerekek felnőnek, sőt útjára indulhat az újabb generáció is, negyedszázad a történelemben háborúk, forradalmak, békés időszakok változását jelentheti, nekünk azt az időszakot, melyet együtt tölthettünk. 1965-ben kerültél a múzeum falai közé, ahol hűséggel szolgáltál csaknem az utolsó hetekig. Kevés emberről mondhatják el, hogy mindenki szerette, nem csak itt, a Tisza-parti nagy házon belül, hanem az ország múzeumi emberei közül mindenki, aki kapcsolatba került Veled és azt hiszem kevés olyan múzeumos van, akivel ne találkoztál volna, vagy legalább a hangodat ne hallotta volna. Szegeden születtél s Szegeden kerültél a földbe is, sokunkat, akik máshonnan kerültünk ide, Te tanítottál meg a város, az itt lakók megismerésére, megértésére, megszeretésére. Én már nem tudom elképzelni Nélküled a Tiszát, a Széchenyi teret, a várost, a múzeumot, hiányod mindenütt érezzük. Emlékező sorok ezek, hiszen mi mindannyian emlékezni fogunk Rád szeretettel, amíg élünk. Munkatársnak, barátnak, szinte testvérnek tekintettelek, akivel megoszthattuk mindennapi gondjainkat is. A természet törvényei szerint mi is elmúlunk, ám az írás megmarad. Maradandóbb a búcsúszavaknál, maradandóbb a sírkőnél. Képedre tekintve felidézhet majd az utókor, amely munkásságod emlékéből tanulságot és hasznot meríthet. Kedves Uli! Ha majd minket is szólítanak, remélem Te veszed fel a túlvilági telefont és abban az égi irodában újra találkozunk. Szeged, 1990. december 6-án