A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Vályi Katalin: Külső kemencék Szer Árpád-kori településén

Külső kemencék Szer Árpád-kori településén VÁLYI KATALIN (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Az elmúlt kilenc év során a szeri monostor gazdasági épületeinek és udvarának területén a kora Árpád-kori település számos objektumát tártuk fel.

1 A földbemélyített lakóházak, gazdasági épületek, terménytároló vermek, hulladékgödrök és különböző' rendeltetésű árokrendszerek mellett számos ún. szabadban lévő (tehát lakóházhoz közvetlenül nem kapcsolódó), vagy néprajzi elnevezéssel élve külső kemence is napvilágra került. Mivel ezek jelentős része építőanyagát és formáját tekintve is eltérést mutat az eddig ismert, általánosan elterjedt hasonló korú külső kemencéktől, indokoltnak tartjuk a település teljes feltárásának és feldolgozásának befejezése előtt ismertetésüket illetve részletesebb vizsgálatukat. A kemencék első csoportját az Árpád-kori falvakból jól ismert egyszerű, földbevájt kemencék alkotják. Egy elhagyott, földbemélyített lakóház oldalfalába egymás után három ilyen kemencét is vájtak, melyek szinte tökéletesen azonos méretben és módon készültek (1. tábla 1. sz. kemence csoport). Agyaggal vastagon letapasztott sütőfelületük erősen átégett. Boltozatuk ezzel szemben nem volt kitapasztva, s a vörösre átégett homokos földboltozat ezért nem is lehetett tartós, könnyen beomolhatott. Belső magasságuk mindössze 40—45 cm volt. Jellemző rájuk még a szűk szájnyílás, melyet az „a" és a „c" kemence esetében a két oldalán kővel is megerősítettek. Használatuk sorrendje: „a"—„b"—„c". Méreteik: „a"= 115x120 cm, „b"= 120x120cm, „c"=140X X125 cm. Az „a" és „b" kemence közötti „d" jelzésű gödröt formája és mérete szerint szintén kemencekészítés céljából ásták, de építését nem fejezhették be, mert a boltozata még elkészülése előtt beszakadt. A legkorábbi, tehát „a" jelzésű kemence használata archeomágneses korhatározás alapján kb. 1110-re tehető.

2 A fentiekhez sok mindenben hasonló a 2. sz. kemence is (2. tábla 2.) Eltérést a sütőfelület kialakítása mutat, melynek erősen átégett agyagtapasztása alá állatcsontokat helyeztek el egy rétegben (2. kép). Szájnyílásáról sajnos nincs semmi információnk, ugyanis egy erre haladó árokkal a szájnyílás- és az előtér találkozását később elpusztították. A kemence használata azonban már korábban, az ároktól függetlenül megszűnhetett. Erre utal tapasztás nélküli, gyengén átégett, beszakadt földboltozata. Az előtér teknő alakú, befedésének nyomát nem találtuk. Méretei: a sütőfelület átm. 1 VÁLYI KATALIN 1986, 224—235. 2 Az archeomágneses korhatározásért Márton Péternek tartozom köszönettel. A feldolgozásában szereplő Ópusztaszer 2. sz. kemence azonos jelen dolgozatunk l/a sz. kemencéjével, az Ópusztaszer 1. sz. kemence pedig a 2. sz. kemencénkkel egyezik meg. 135