A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Varga András: Előzetes jelentés egy szarmata telep talajszondázási vizsgálatáról (Örménykút 52.)

szerkezetéről, a helyszíni minősítésnek döntő szerepe van. Mivel a fúrás szakaszosan (100 cm-es mélységenként) történik, minden 1 m hosszúságú kiemelt mintát erre a célra készített rekeszes ládákba helyezzük. Egy pont fúrásának befejezésekor így a teljes rétegsort tudjuk minősíteni, értékelni. A meghatározás két szempont szerint történik: 1. Talajtani szempontból anyagára, szerkezetére nézve, 2. a rétegben található „mikronyomok" (hamu, faszén, patics, csont) alapján. A rétegek határait cm-es pontossággal mérjük és a jellemző tulajdonságaikkal jegyzőkönyvben rögzítjük. Az Örménykút 52. lelőhelyen először II, VII, XII, XVII mezők K-i határvonalán végeztünk fúrásokat, majd a XVIII, XIX, XX mező D-i oldala következett. Az első vonal, amely egyben a kiemelkedés tengelye, É—D-i tájolású metszetet adott a telepről. A következő munkafázisban a területről általánosan képet adó 25 m-es hálózat pontjait fúrtuk meg. A felszínre hozott talajminták alapján az alább felsorolt rétegeket különböztettük meg : 1. fedőréteg: a talajtakaró legfelső humuszos rétege. Vastagsága változó, átlagosan 0,8-tól 1 m-ig. Itt a bolygatás (pl. mezőgazdasági művelés) miatt régészeti objektumokhoz szorosan köthető talajréteget nem lehet megkülönböztetni, de erre közvetetten utaló információk innen is nyerhetők, (pl. a rendszeresen szántott területen is a felszínközeli objektumok következtében a talaj elszíneződését tapasztaljuk.) 2. átmeneti réteg: jellemzője a fedőréteg és az altalaj közötti harmonikus átmenet. A humusztartalom folyamatos csökkenése mellett az altalaj tulajdonságai válnak dominánssá. Az átmeneti réteg nem azonos a régészetileg szubhumusznak nevezett réteggel. Megfigyeléseim szerint területünkön döntően ebbe a rétegbe ágyazódva találhatók a telepjelenségek. Könnyen, nagy biztonsággal kimutatható rész. 3. bolygatott, de mikronyomokat alig vagy nem tartalmazó réteg: szerkezete alapján megkülönböztethető, tömörsége eltérő a területen található természetes településű rétegektől. Szín szerint nem lehet meghatározni, mivel az átdolgozottság mértékétől függően a homogén színhatástól az erekben, foltokban jól elkülöníthető alapszínekig folyamatosan változhat. 4. hamuval erezett agyag: különböző vastagságú hamuerekre települt agyag ritmikus változásával alakult ki. Könnyen elkülöníthető réteg, jellemzője a világos szürke erezettség. 5. agyagos hamu: az előző réteg tükörképe, döntően hamut tartalmaz. 6. szürke humuszos agyag', az emberi tevékenység folyamán a fedőréteg anyaga mélyebb térszintre került. Eredeti szerkezetét túlnyomórészt megőrizte. Egyértelműen elkülöníthető. A réteg szondázással homogénnek bizonyult. Az ásatás folyamán a részletesebb megfigyelések alapján a réteg finomítására nyílik lehetőség. 7. hamu égett agyagrögökkel: a lelőhelyen ritkán előforduló réteg. Hamuba ágyazott paticsmorzsák. Rossz megtartású, laza szerkezetű réteg. 8. kevert talaj, egyenletes eloszlásban mikronyomokkal: a harmadik réteg tulajdonságaival közel azonos, a különbség abban mutatkozik, hogy itt homogén eloszlásban — hintésben — faszén, patics, hamu rögöket tartalmaz. 119