A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Kőhegyi Mihály–Vörös Gabriella: 3–4. századi temető és 4–5. századi település Szeged–Algyőn

díszítve (V. t. 1., Vï. t. 1.). Áz algyői telepről csupán néhány kilométerre került eló' a díszítésében is pontosan megegyező legszorosabb párhuzamunkat jelentő táltöredék.

57 A legszebb példány ugyancsak nagyon közeli (Szőreg), oldalán sárkánymotívum található.

58 A tálak elterjedésének köre és leletsűrűsége arra enged következtetni, hogy gyártási helyük a Dél-Alföldön, esetleg éppen a mai Szeged környékén lehetett.

59 A hunkor jellegzetes és igen széles körben elterjedt edénytípusa a párnás nyakú korsó. Az algyői példány igen nagy méretű volt, vállát besimított háromszögek sora díszítette (V. t. 6., 9.). Mérete és díszítése alapján hasonló lehetett a VrsacCrvenka edényleletben szereplő, két besimított díszű, nagy méretű (m. : 36,0 cm, 40,2 cm) korsókhoz.

60 IV. Téglaszínű vagy barna, gyakran foltosra égett, homokkal, apró kavicsokkal, mészkőtörmelékkel soványított, kézikorongon formált edények, majd kivétel nélkül fazekak. Peremük vízszintesen levágott, vagy visszavágott (IV. t. 1., 8., VII. t. 4.). A fazekak vállát bekarcolt hullámvonalakkal, egyenes vonalkötegekkel (VII. t. 1., 10.), valamint ferdén benyomkodott négyzetes fogakból álló mintasorok variációival díszítették (IV. t. 8., 11.). Előfordul lencse (IV. t. 2.), vagy ékalakú (V. t. 3.), illetve cseppformája benyomkodott díszítéssor is (IX. t. 1.). Ismereteink szerint párhuzam nélkül áll annak a fazéknak a díszítése, melynek vállát két sekély horony között ferdén besimított, alig érzékelhető, kanneluraszerű mintasor díszít (VI. t. 6.). Ez a jellegzetes kerámiatípus minden ízében, anyagában díszítésmódjában, mintakincsében, peremkiképzésében új a korábbi telepeken megismert kerámialeletekhez képest. A 4. század utolsó harmadától a későszarmata telepek gyakori leletei közé tartoznak a lassúkorongon formált, csillámos anyagú, különböző nagyságú főzőfazekak, a hozzájuk tartozó fedők, tálak, bográcsok, szűrők.

61 E kerámiacsoport előfordulási helyeit térképre vetítve kitűnik, hogy a legtöbb lelőhely elsősorban a Dél-Alföldön, ezen belül is Csongrád megyében található.

62 A bagi (Pest megye) leletegyüttesben előforduló főzőfazék töredék kapcsán felvetődik azonban, hogy e kerámiatípus elterjedése sem szűkíthető egyértelműen csak a délvidékre.

63 A tiszaeszlári és a tiszaföldvári darabok is azt bizonyítják, hogy elszórtan a közbeeső területen is feltűnik ez a kerámia. A leletsűrűség ebben az esetben valószínűleg a különböző kutatottsági szintet tükrözi. Az algyői telep anyaga jól beilleszthető a legutóbbi években feltárt kisebb-nagyobb későszarmata települések sorába. A különbségek és a finomabb kronológiai nivellálás azonban csak e települések teljes feldolgozása és összevetése alapján lehetséges. Egyértelmű ugyanis, hogy a szarmatakor harmadik periódusa, amely Párducz Mihály szerint 335 és 570 közé tehető, további finomításokra szorul.

64 H. Vaday Andrea a későszarmata periódust négy szakaszra tagolja. A hunkori fázis (C) után 87 Béres Mária terepbejáráson, Algyő határában talált a mienkkel pontosan megegyező tálperemet. (BÉRES MÁRIA 1983. 35.) 29. lelőhely: Berek út Kert alja. 58 SZŐREG-A. MFM ltsz.: 53.319.38. A telep anyagának nagy része közöletlen, Ács CSILLA dolgozza fel. 59 H. VADAY ANDREA 1980/81. 127—128. A legutóbbi időben közölt bagi lelet kapcsán a Szerző felveti, hogy elképzelhető, hogy a dél-alföldi koncentráció a kutatás hiányosságainak tudható be. H. VADAY ANDREA 1985a, 34. 60 H. VADAY ANDREA 1985. 8. kép 1—2. 61 A felsorolt edénytípusok közül az agyagbográcsokkal H. VADAY ANDREA foglalkozott (1980—81a. 31—42.) 82 VÖRÖS GABRIELLA 1987. 17—18. 63 H. VADAY ANDREA 1985. 25. 4. kép 2. 64 KŐHEGYI MIHÁLY 1969. 98. 8. jegyzet. 110