A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)
Régészet - Kőhegyi Mihály–Vörös Gabriella: 3–4. századi temető és 4–5. századi település Szeged–Algyőn
halfüstölésre is hasznosíthatták. 47 Másik két lelőhelyen csak a füstelvezető kürtő egy-egy részletét sikerült rögzíteni. 48 A telep kerámiaanyagának összetétele, az elkülöníthető csoportok jellemzői megegyeznek az eddig feltárt dél-alföldi későszarmata-hunkori telepekével. A gödrökből és egyéb objektumokból előkerült leletanyag elég kevés és szegényes a tipológiai értékeléshez. A kerámiacsoportok (I— IV.) azonban jól összevethetők más, hasonló korú telepek anyagával, egyes edénytípusok pedig módot adnak a telep korának közelebbi meghatározásához is. I. Egyfülű, zöldmázas rómia korsó összeillő darabjai (24. kép). SándorfalvaEperjesen is találtunk zöldmázas római edénytöredékeket, de egy részük ott dörzstálhoz tartozott. 49 Római dörzstál került elő az újhartyáni germán harcos sírjából, 50 valamint a jánosszállási hunkori edényleletből is. 51 Az újhartyáni tál legkésőbb a 4. század közepe körül kerülhetett a földbe, 52 a jánosszállási a 4. század első kétharmadában pannóniai műhelyben készült. 53 Az algyői egyfülű korsót máza alapján 380 után készítették. 54 A zöldmázas edények megjelenése a hunkori telepeken a rómaibarbár kereskedelem bizonyítéka, ugyanúgy, mint a 4. század végére az 5. század elejére korhatározható római üvegpoharak. 55 II. Barnaszínű, fekete foltos, kézzel formált edények töredékei. Mindössze két peremtöredék (VIII. t. 2., IX. t. 4.) néhány fenéktöredék (IV. t. 7., 12., VIII. t. 1., IX. t. 6.) és oldaltöredék került elő (IV. t. 13., V. t. 7., IX. t. 7.). E néhány darab alapján úgy tűnik, hogy a kézzel formált edények különböző méretű fazekak lehettek, enyhén kihajló peremmel, tojás alakú, általában aszimmetrikus hassal és vastag, vágott fenékkel. Ezeket az edényeket csak nagyon ritkán díszítik. Közéjük tartozik a „H 2 " objektumból előkerült fazék, melynek a peremét szabálytalanul elhelyezett, sűrű, ék alakú benyomkodott mintasor tagolja (VIII. t. 2.). A telepeken gyakran kerülnek elő fazekakhoz tartozó, ugyancsak kézzel formált, különböző méretű fedők (IX. t. 8.). Ebbe a csoportba tartozó edényeknek nincs korhatározó szerepük, hiszen a legkorábbi telepeken éppúgy megtalálhatók, mint a hunkoriakon. Megfigyelhetjük viszont, hogy a késői telepeken a kézzel formált darabok kisebb arányban vannak jelen. Ugyanezt a tendenciát figyelhetjük meg a sírokba helyezett edények típusok szerinti megoszlásában is. III. A telep kerámiaanyagának döntő többsége korongon készült finom kidolgozású edényekből áll. Közös jellemzőjük a szürke, vagy a feketéhez közel álló színárnyalat. A töredékek alapján rekonstruálható edények behúzott (VI. t. 8., 9.) és duzzadt peremű (VI. t. 2., 3., 7., VII. t. 5.) tálak, az ívelten kihajló peremű, közepes nagyságú, tojástestű tárolóedények (VI. t. 4., 5., VIII. t. 3—9., IX. t. 2—4.) és a hordó formájú edények (IX. t. 5.) ugyanúgy általánosan használt típusok a korábbi telepeken is. Sokkal ritkábban fordulnak elő és kizárólag a hunkorra jellemzőek a perem alatt hornyolt, egyenes falú tálak (IV. t. 9.), 56 többnyire besimított mintával 47 VÖRÖS GABRIELLA 1984. 19. 48 Sándorfalva-Eperjes (feldolgozás alatt) és Hódmezővásárhely-Gorzsa (az ásató Horváth Ferenc szíves szóbeli közlése). 49 MFM ltsz.: 82.9.439. (147. objektum-kút). 60 BÓNA ISTVÁN 1961. 1. kép, 3. kép. 51 KŐHEGYI MIHÁLY 1971. 276. 5—6. kép. 52 BÓNA ISTVÁN 1961. 197. 53 KŐHEGYI MIHÁLY 1971. 278. 54 Az edény készítésének idejét Soproni Sándor határozta meg. Segítségét ezúton is köszönjük. 56 Későrómai mázas kerámia a bagi leletben (H. VADAY ANDREA 1985a. 1.1. 1.) és Tiszaföldvár-téglagyáron is előfordult (Uo. 57. jegyzet). 56 H. VADAY ANDREA 1980/81. 1. Taf. 1—13. 4. Taf. 1—2. 108
