A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Juhász Antal: Vázas szerkezetű sárfalak Szeged vidékén

kisparaszt szinten élt. A „tutajra és sár tapasztra" épült tanya építéstechnikája minden bizonnyal ugyanolyan volt, amilyent Nátly József 1825-ben „tutalyos ház"-ként leírt. A tutajfalas építkezés írott emlékei megtalálhatók a múlt század végi szegedi külterületi építkezési tervekben is. Az 1894—99 közötti évekből 326 tanyai lakóház és 133 melléképület engedélyezéséhez benyújtott tervet, kérelmet tártunk föl és ezek között 3 tutajfalú lakóház, 6 istálló, 2 szín és 1 szerszámkamra építési kérelme került elő.

37 „Tutajból" készült falazatú házat az alábbiak építettek: neve Az építtető lakóföldingatlana Az épület fala, helye tetőzete, beosztása Makra János Röszke 710 n-öl „fala tutajból", (1895) tulajdonföld tető : zsindely, szoba-konyha Gárgyán József Szentmihály5 + 5 hold „oszlopokon tutajból" és Pál (1896) telek bérlet tető: nád, szoba-konyha-kamra Szél Gergely Röszke 5 hold 100 n-öl oszlopokra tutajfal (1898) tulajdonföld tető : zsindely, meglevő épület bővítése: szoba-kamra Az építkezők törpebirtokos, illetve bérlő kisparasztok. 1895-ben Kertész Sándor 50 holdas csengelei bérletén, a meglévő tanya mellé 16 m hosszú, 6 m széles istállót „tutajra szándékozik építeni". 1898-ban Tombácz János szegedi lakos 25 holdas baktói bérletén épít „tutajból", zsindely tetejű istállót. Az építetetők között tehát módosnak látszó városi bérlők is voltak. A melléképületek közül 3 Röszkén, 2-2 Baktóban és a Felsővárosi feketeföldeken, l-l Csengelén és Szentmihályteleken épült. Két engedélyen pontos méret is szerepel : Szalma György 1896-ban Röszke 213 számú tanyája mellé istálló építésére kér engedélyt „oszlopokra tutajból" és az engedélyező hivatalnok megjegyzése: „tutajfal 15 cm vastag oszlopokra". Egy 1899-ben Baktóban épülő szerszámkamra falazata „oszlopokra 16 cm vastag tutajfal". A fal anyagát — az oszlopvázon kívül — az iratok nem jelölik meg. A föltárt építési tervekből az derül ki, hogy az engedélyezett külterületi házaknak alig 1%-a, a melléképületeknek 7%-a épült tutajfalra.. Föltehető azonban, hogy ha ennyien kérték és kapták meg a hivatalos engedélyt tutajfalas építkezésre, akkor ténylegesen többen alkalmazták ezt az építőtechnikát, főleg a kisbérlok és a kisparasztok közül. Hozzá kell tennünk, hogy az 1890-es évek második felében már a vályogépítkezés volt az uralkodó Szeged külterületén is : a 12 tutajfalas házon és melléképületen kívül vertfalból 32 lakóház és 12 istálló épült, és 403 épület fala vályogból készült. Egy korábbi időmetszet a falépítési technikák között valószínűleg más arányokat mutatna. Az írott források tanulságait a jelenhez közeledve gazdagítják a paraszti visszaemlékezések. Dobó Sándor mórahalmi, Tüsöksoron lakó gazda (sz. 1899) úgy emlékezett, hogy a környékükön két parasztembernek volt tutajháza, Börcsök Istvánnak és Varga Illésnek. Készítése: „Oszlopokat ástak le. Keresztben karókat erősítettek hozzá, 37 CsML, Szeged v. tan. ir. Külterületi tervek 1894—1899. 9 doboz 125