A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Régészet - Szemán Attila: X–XI. századi filigrános mellkeresztek

forrasz segítségével (I/C, l/D, I/E. kép).

18 Noha a készítéskor alkalmazott technika miatt üreges, bizonyos, hogy nem lehetett kinyitni — mint a bronz ereklyetartó mellkereszteket —, hiszen a szokásos csuklóknak nyoma sincs. A kereszt testén belül egyéb, ereklye tartására szolgáló kisebb rekeszt sem találunk. A felső száron függesztő karika van. Ez egy hosszúkás, téglalap alakú lemezből áll, melynek egyik vége kör alakban van behajlítva. A másik vége elég hosszú ahhoz, hogy az oldallemez áttörésén bedugva, belülről a hátlaphoz forraszthassák.

19 A kereszt formája „latin kereszt". A szárvégeken — melynek sarkai hegyesszögüek —, azok szélességénél kisebb átmérőjű, kör alakú, ma már üres szekrényes foglalatok helyezkednek el. Ezeket úgy készítették, hogy kör alakúra hajlított, keskeny lemezcsíkokat forrasztottak élükkel az alaplemezre.

20 A szárak kereszteződésében levő, a szárvégeken elhelyezkedő foglalatoknál kisebb, de azokkal megegyező formájú ötödik foglalatban viszont megmaradt az üvegpaszta. A tárgy körvonalait, valamint a foglalatokat ún. szalagfiligránnal kereteitek.

21 A központi és szárvégi foglalatok között ugyanilyen szalagfiligránból — valamennyi száron — egy-egy nagyobb filigránkört helyeztek el. Ezekben koncentrikusan egy kisebb kör található. A fennmaradó felületeket — láthatóan minden további rendszer nélkül — a koncentrikus körök kisebb körének megfelelő méretű, apró filigránkörökkel töltötték ki. Jutott belőlük a függesztő karikára is. A kis körök nagy részének két vége szétnyílt. A filigránok rögzítéséhez olyan sok forraszanyagot használtak fel, hogy itt-ott szinte eltakarja a díszeket. A kereszt hátoldalát (1/B ábra, I/B. kép) csak filigránnal díszítették. A filigránkeretelés megegyezik az előlapéval. Az előlap szekrényes foglalataival átellenben levő medaillonokban filigránból kialakított hármas koncentrikus körök láthatók. A kettős koncentrikus filigránkörök csak a függőleges szárakon vannak meg — az előlapon levőknek megfelelő helyzetben. A koncentrikus filigránkörök kisebb, illetve legkisebb köreit — ellentétben az előlappal — sodratlan szalagból készítették. A maradék helyet ismét — az előlapnál is leírt — apró filigránkörök töltik ki. Megtaláljuk ezt a díszítést a függesztő karika hátoldalán is. A tárgy töredékes megtartású, különösen a szárvégződések kiugró sarkai töreredeztek le, és a filigrán díszítményekből hullott le sok az idők folyamán.

22 A kereszt viselésével kapcsolatban megjegyezzük, hogy azt valószínűleg a 6. sz. sírban talált gyöngysorra fűzték fel. A kereszt készítési idejének meghatározásánál a 6. sz. sír fentebbi keltezéséből indulunk ki. Figyelembe kell venni, hogy a kereszt szárvégi foglalatai alighanem már a földbe kerüléskor üresek voltak, mint ahogy a filigrán díszek egy része is lehullott ekkorra. Számolni kell azzal a régebbi keletű elképzeléssel is, hogy a felnőttek által már nem viselt ékszereket a gyermekek kapták meg, s így azok velük kerültek a földbe. A keresztet tehát feltehetően hosszabb ideig használták. Készítésének hozzávetőleges időpontját a X. század utolsó évtizedeiben jelölhetjük meg. 18 Mivel a lemezek széleit egyszerűen csak összeillesztették, a forrasztásnak aránylag vastagnak kellett lennie. A rézlemez vastagsága : 0,49—0,6 mm. 19 A függesztőkarika szélessége: 6,7 mm; a karika átm.: 5 mm. 20 A szárvégi foglalatok átm. : kb. 12 mm; a központié átm. : 10 mm. A lemezcsíkok szélessége, vagyis a foglalatok mélysége; 2 mm. 21 A szalagfiligránt 1 mm széles vörösrézlemez csíkokból sodorták. 22 A vörösréz forrasz —• vastagsága mellett is — a tárgy leggyorsabban pusztuló alkotórésze volt. 81