A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Régészet - Béres Mária: Beszámoló a Nagymágocs, Szendrei major–Hűtőtó területén végzett leletmentésről

Bár valamennyi kemence sütőfelületét más-más módon alakították ki, jól megfigyelhető közös vonás kiképzésükben a minél jobb hőtartásra való törekvés. Ezenkívül a feltárt négy kemencében erős tűz égett, s a tüzelés következtében főként a sütőfelületek égtek át. Ezek a megfigyelések azt sugallják, hogy kemencéinket sütésre, főzésre használhatták.

9 A tárgyi leletanyag értékelése A feltárt településrész korhatározásához — a betöltésekből kikerült leletanyag mellett — a 25. és a 26. kemencék sütőfelülete alá terített, a töredékekből csaknem teljesen összeállítható vagy hitelesen kiegészíthető edények szolgálnak a leginkább alapul. A talált töredékek szerint úgy véljük, az itteni edénykészletek főként fazekakból (I. tábla: 1. 3—4a—b, II. 1., IV. 1—4.) és sokkal kevesebb cserépüstből (I. 2., II. 2., III. 1—2.) álltak.

10 Valamennyi edény csillámmal soványított agyagból kézikorongon készült. Érdes felületűek, sárgásbarna, vörösesbarna, szürkésfekete színűek. Csaknem mindegyiken megfigyelhető volt — az edények peremén és külső oldalán — az összefüggő vörös festés nyoma. Számos kaolinos, lágy tapintású, fehér kerámiából készült fazék töredéke (IV. 2—4.) is előkerült. Az edények díszítése, peremkiképzése, valamint a fehér kerámia megjelenése alapján a településrész korát viszonylag pontosan meghatározhatjuk. A 25. kemence megújított tapasztása alól nagy méretű, ívelten kihajló, lekerekített peremű fazék számos darabja került elő. A vállon körömbevagdalás, az edény oldalán egyenletes, széles közű csiga vonalas díszítés fut. (I. 1.) Ugyaninnen került elő egy másik fazék aljtöredéke, melyen — a nyers agyagba nyomódó gyékénylenyomat miatt — gyengén kivehető, kis méretű, a fenék közepén négyzetbe foglalt egyenlő szárú kereszt alakú fenékbélyeg volt. (I. 4b) Az alsó időhatár megállapításában nyújt még segítséget az 1. árokból és a 17. veremből előkerült, a fedő számára tagoltan kialakított két peremtöredék. A településrész felső időhatára megvonásához jó lehetőséget ad az „X" veremből előkerült, ívelten kihajló, ferde síkkal levágott peremű, a vállon két sor fogaskerék dísszel ékített, fehér kerámiából készült fazék töredéke. (IV. 3.) Az elmondottak alapján úgy véljük, a feltárt falurészben az élet legkorábban a 12. század végén kezdődhetett, és nem tarthatott tovább a 13. század első felénél. Mivel leletanyagunkat viszonylag pontos és szűk időhatárok közé keltezhetjük, érdemes kiemelni, hogy a mágocsi edények (fazekak, cserépüstök) csaknem mindegyikén, a külső oldalon, összefüggő vörös bevonat nyomait figyeltük meg. így bizonyosra vehetjük, hogy a 12—13. századi üstökön és fazekakon is gyakori volt a vörös festés — ez a díszítésmód tehát nemcsak a korai edényeken fordulhatott elő.

11 Sőt valószínűbbnek tartjuk, hogy a 12—13. század fordulóján elterjedő, díszítő jellegű mintás vörös festés mellett az edény egész külső oldalát borító vörös bevonat lehetett a falusi háztartások készletein az általánosabb.

12 9 Bálint Csanád, 1985. 28—29. és Méri István, 1963. 273—280. 10 Fodor István, 1976. 379. 11 Méri István, 1964. 74. és a 146. lábjegyzet. 12 A Csongrád megyei múzeumokban őrzött 12—13. századi kerémianyágból a következőkön figyelhettük meg az edények (feltehetően) egész külső oldalát borító vörös festést: Cserépüstök: MFM (Szeged): 75. 32. 7., 53.334.6., 58.1.20., 58.1.21., 53.389.2—6., 53.385. 1. KJM (Szentes): 75.69.1—3., 72.141.1.1—2., 72.141.2., Városi Múzeum, Csongrád: 9.14.1—3., 57.18.1., 57.12.1., 57.7.13/a., 57.1.35. Fazekak, korsók: MFM: 58.1.18., 53.378.1., 7/1899/g. Városi Múzeum Csongrád: 57.7.14. 67