A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Természettudomány - Horváth Ágnes: Hidrobiológiai vizsgálatok a kelebiai halastavakon

Az Őszi hónapokban jelentós számú a Brachionus angularis, Brachionus calyciflorus (1330 ind./10 1, 1981. okt. I. sz. gy. hely), melyek a nyári planktonhoz viszonyítva kisebb számban fordultak elő. A téli hónapokban tömeges a Polyarthra dolichoptera 1440 ind./101, 1982. febr. IV. sz. gy. hely). Kiemelkedően magas számban a Keratella cochlearis (2006 ind./101 1983. jan. I. sz. gy. hely) van jelen. A többi évszakhoz viszonyítva alacsony a Brachionus angularis egyedszáma (976 ind./101, 1984. febr. I. sz. gy. hely). A szervesanyag dúsítás, az időjárás hatására vízvirágzás lép fel. A vízvirágzást elsősorban előidéző kékalgák elzárhatják a szűrő szervezetek (Cladocera) szűrőkészülékét, akadályozzák a Zooplankton tagjainak a mozgását, továbbá száraz, szélcsendes idő esetén oxigénhiány léphet fel a vízben, ami hatással van a haltenyésztésre is. 1983 Őszén a hosszan tartó szárazság és vízhiány következtében nagy mennyiségű hal elpusztult. Varga (1952) a mesterséges halastavak egyediségét vizsgálva, egymáshoz közelálló, sok tekintetben hasonló hidrográfiai, kémiai és fizikai viszonyokkal rendelkező tavakról állapította meg, hogy mindegyik önálló biológiai egység. Ezt tapasztaltam a kelebiai halastavak vizsgálata során is. Az általam vizsgált öt biotópban talált fajok összetétele alapjában véve hasonló. Sok a közös és kevés azon fajok száma, amelyek csak 1—1 mintavételi helyen fordultak elő. A hasonlóság oka az, hogy a vizek kémiai tekintetben, azaz a legalapvetőbb ökológiai adottságban sok közös vonást mutatnak. A faj összetételben mutatkozó különbségek az egyes biotópok egyedi sajátosságainak az eredményei. Mutatkozott a Rotatoriák kisebb területen való elterjedésének szabálytalansága is. Ez abban áll, hogy az egymás után következő halastavak (tósorozatok) élővilágának faji összetételében különbségek is vannak (Varga 1952). A „horgásztó" egyedisége különösen szembetűnő. A halastavakhoz közel van, de azokkal nincs kapcsolatban, nem trágyázzák, nem takarmányozzák. A Zooplankton faj- és egyedszámát tekintve a horgásztóban alacsonyabb. A Zooplankton minőségi és mennyiségi állapota, időszakos változásai itt hasonlítanak legjobban a Tisza— Duna közi még természetes állapotban levő szikvizekéhez. Télen a horgásztóban viszonylag magas a Rotatoria egyedszám. Ez szintén öszszefüggésben áll azzal, hogy itt nincs gazdálkodási célú emberi beavatkozás. A csatornán keresztül olyan fajok is kerülhetnek a szikes jellegű halastavakba, amelyek elsősorban más típusú vizek lakói (pl. Acanthocyclops vernalis). Egy alkalommal a csatorna vizéből került elő az alföldi szikes tavak jellemző Copepoda-faja, az Arctodiaptomus bacillifer. A többi mintavételi helynél lényegesen kevesebb fajés egyedszámú a Zooplankton. A csatorna nincs figyelemre méltó hatással a tavak zooplanktonjára. A Zooplankton minősége és mennyisége alapján a kelebiai halastavak tápanyagban gazdag, bőtermésű (eutróf) vizek közé sorolhatók. A vizsgált fajok szaprobiológiai indikátor értékeinek ismeretében (1. fajlista) következtetni lehet a víz szaprobitására. Januárban — a téli időszakban — az oligoés béta-mezószaprób fajok fordultak elő nagyobb számban. Ebben a hónapban a III-as és V-ös mintavételi helyen a víz béta-mezoszaprób, a többi helyen oligo-bétamezoszaprób. Áprilisban — a tavaszi időszakban — az oligo-béta- és alfa-béta-mezószaprób vizekre jellemző fajok fordultak elo nagyobb számban. Az l-es mintavételi helyen béta-, a többi helyen alfa-béta-mezoszaprób típusú a kelebiai halastavak vize. Júliusban — a nyári hónapokban — emelkedik az alfa- és alfa-béta-mezoszaprób szervezetek száma. Ebben a hónapban az l-es mintavételi helyen alfa-béta-, az V-ös gyűjtőhelyen oligo-béta-, a többi helyen béta-mezoszaprób szaprobitási fokozatú a 514