A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Művészettörténet - Nagy Imre: Egy Patay László-festmény elemzése

kedetek táblájára" — a pántok miatt egyébként is szükségszerűvé tett módon — akkor is csak ők emelkednek ki az így letakart képfelületből. No, meg rajtuk kívül mindazok, kik megpróbáltak elszakadni „...menten a salaktól magasb körökbe, ..."

5 Ikarosz, és korunk Ikaroszai, az űrhajósok. Ám Patay interpretációja szerint, ők is a 13. szín Ádámjaként szólhatnának: „...mi ez, lélekzetem szorul, Erőm elhagy, eszméletlen zavart, Több volna-é mesénél Antaeus, Ki addig élt csak, míg a föld porával Érintkezett?"

6 A „lehetőségek táblájának" ráforgatásával keletkezett két mezőn

7 újabb átlók szerkeszthetőek,

8 amelyek további csomópontokat jelölnek ki a középtengely mentén. Egyik Ádám és Éva között a sziklaív felső szélét jelzi, a másik kettejük feje közt' az atomrobbanás gombafelhőjében, annak súlypontját határozza meg. Ádám előre nyújtott karja is ezen a kisebbik átlón nyugszik, továbbvezetve szemünket a lefelé zuhanó űrrepülőgépig. Fölötte, a három, kiterjesztett karú űrhajós alakja látható, kiknek pendantjait a „cselekedetek táblájának" bal alsó sarkában verekedők között találhatjuk, a felső tábla egyik főátlója mentén. A másik oldalon lefelé zuhanó szárnyavesztett figurának is meg van az ellenpontozása a szemközti alsó sarokban : itt a „holtak árkának" legalján látható csontváz karcsontjának tartása ismétli a zuhanó figurák mozdulatát. Mindezen erővonalak és kompozíciós csomópontok mellett azonban a kép legdominánsabb motívuma az a bal felső sarokból induló, és a hozzá csatlakozó füstvonulat révén — legalábbis folthatásában — az alsó táblára is áthúzódó sziklaív, mely óriási felső állkapocs benyomását kelti. Ez a csillagos égbolttal jelzett üreg látszik elnyelni mindent, ami sodródik, hulluk, zuhan a mélység felé, sőt, az alsó tábláról a levegő megszemélyesítésére hivatott alakot is igyekszik magába szippantani. Ez utóbbi motívum talán a közelgő nagy világkorszak, a Vízöntő uralta következő 2160 év „levegős" tulajdonságára utal? Mert, hogyan fogalmaz Hamvas Béla A világválság című esszéjében? „Eltelt ismét kétezer év, bolygónk átlép a következő csillagképbe, a Vízöntőbe. Jövőnk titok."

9 Ez az idézet viszont már a kép jelentésrétegeinek felfejtéséhez vezet — haladjunk hát itt is sorban. Nagy válságkorszakokban, század- vagy ezredfordulókon, a számmisztika, netán a Jelenések könyve utalásai alapján kikalkulált Utolsó ítélet időpontokban szinte törvényszerűen megerősödtek a világ végét ígérő tanítások. Indukálhatták ezt zavarossá vált vallási vagy politikai helyzetek, félelmetes természeti jelenségek, avagy abszolút hitelesnek ható jóslatok. Inspirációs forrásuk szinte mindig a János evangélista Patmosz szigetén átélt vízióját tartalmazó Jelenések könyve volt. E könyvben hatalmas látomásokban jegyeztettek le a világvége eseményei, az Utolsó ítélettől Isten országának eljöveteléig. Az ezredforduló előtt különösen a spanyol Beatus de Liébana kanonok kommentárjai révén vált elterjedtté — nem csak a szöveg, hanem az azt kísérő számtalan illusztráció is. Ezen Beatus kommentárok közül a St. Sever-i Apokalipszis néven ismert kódex talán a legszebb. Ebben is, a Beatus-ok általános jellemzőinek megfelelően jelértékű képi eszközökkel próbáltak ilyen leírásokat ábrázolni : 5 Madách Imre 1968. 148. 6 Madách Imre 1968. 149—150. 7 E két felület választóvonalát pontozott vonal jelöli a rajzon. 8 Az így nyert két kisebb felület átlói két-pont-egy vonal jelöléssel jelezve. 9 Hamvas Béla 1983. 5—6. 488