A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Művészettörténet - Nagy Imre: Egy Patay László-festmény elemzése

tathatók ki, csupán bizonyos színek hiánya tapasztalható az alsó táblán — amely hiány tartalmi okokra vezethető vissza. A felső tábla kompozíciójának leghangsúlyosabb eleme egy, valamiféle sziklaíven álló, ruhátlan emberpár. A fiatal, bajusz- és szakálltalan férfi áll előrébb. Bal kezét előrenyújtja — mintegy tapogatózóan az előtte tátongó mélység fölé — míg jobbjával, kissé hátranyúlva a no jobbját fogja. Az asszony állásában a képtér belseje felé ható diagonalitás érvényesül. Tekintetét sem előre szegezi, mint a férfi, hanem felfelé tekint — a jobb felső sarokban látható hold irányába vezet pillantása. Baljával egy ruhátlan csecsemőt szorít mellkasához. E kompozíciós szempontból leghangsúlyosabb „csoport" mögött, illetve fölött egy atomrobbanás gombafelhőjének jól azonosítható formái erősítik meg centrális helyzetüket. Ennek az atomfelhőnek a foltjában láthatóak a kép legvilágosabb, azaz a fehérhez legjobban közelítő színei, és ennek a fényforrásnak köszönhetően öltöztetodnek ezek az alakok különös, testük hajlatait és domborulatait hangsúlyozó reflexekbe és valőrökbe. A bal felső sarokban egy félszárnyát vesztett alak hullik fejjel lefelé, az alatta vöröslő tűzbe, az égő, tövüktől fosztott fák közé. E szárnyavesztett alak zuhanásának irányát erősíti a kép bal felső sarkától kiinduló, és a főalakok lábáig húzódó sziklafal. Ennek a sziklafalnak az alsó harmadában üreg tátong, amely üregnek az előterében két leboruló, fejüket egymás mellé szorító alakot figyelhetünk meg. A felső tábla bal alsó sarkában egy korláttal lekerekített negyedkörívnyi felületen egymással tülekedő, verekedő, illetve a kétségbeesés gesztusait mutató embercsoportot láthatunk. Itt, e kétségbeesett embercsoport és a főalakok közti kapcsolatot biztosítandó, egy kiterjesztett karokkal, háttal lefelé zuhanó figurát láthatunk, amely ugyanakkor a fenti, szárnyavesztett alakkal is azonos vertikális tengelyre van felfűzve — további formai és tartalmi megfeleltetésekkel erősítve a kompozíció koherenciáját. A főtábla jobb oldalán, a felső sarokban egy zöldes-sárgás fényben játszó, bebehasadt felületű hold lebeg a komor égbolton, alatta pedig három szkafanderes alak ismétli a hasonló magasságban zuhanó szárnyavesztett figura mozdulatát. Kicsiny csoportjuk alatt, a sziklán álló főalak kinyújtott baljának magasságában egy lángoló, zuhanó deltaszárnyú űrrepülőt láthatunk, amely az alatta kavargó vöröses, kékes füst és lángtengerbe tűnik belehullani. Itt, a kavargó füst és lángtenger alatt, a jobb oldal alsó felében sűrűsödnek össze az alakok, itt halmozódnak legjobban a figurák. E rész felső sávjában kivégző oszlophoz kötözött, akasztófáról függő halottak, illetve térdelő, bekötözött szemű, és arcukat kezükbe temető alakok éppúgy megtalálhatóak, mint a gyermekét karjában tartó, vagy a kezét égnek emelő figurák. A középső mező főalakjainak lába alatt húzódó sziklaív adja meg azt az irányt, amelynek mentén a legalsó mező elemei elrendeződnek. Itt, a bal oldal lángoló erdejétől áthúzódó kékes füstgomolyag öleli körbe a hajlongó, illetve a kezüket és tekintetüket égre emelő alakokkal induló „árkot", amelyben egymáson heverő halottak tömege viszi tekintetünket a felső képtábla alsó szélén látható csontvázig. Az árok és a kép jobb széle közötti felületen egy „szemétdombot" látunk, ahol a technikai civilizáció termékétől, a televíziótól kezdve a régiek által termtett értékekig sok minden fellelhető — a középkori páncéltól a könyvön át, Raffaelo Eszterházy Madonnájáig és az ion fejezetes oszloptöredékig szinte minden. E felső képtábla látszólagosan egy nézetre komponált, és az európai festészeti tradíció reneszánszban gyökerező centrálperspektivikus ábrázolási elveinek megfelelően értelmezhető egységében egyetlen felület van, amely bizonytalanságot kelt és bizonytalanságban hagy afelől, tekinthető-e egyetlen esemény egyszeri, kizárólagos nézetének az itt látható „jelenet". Ezt a bizonytalansági tényezőt pedig — a háromtagú főcsoport méretaránybeli különbségétől most eltekintve — a sziklaív alatt megjelenő, 484