A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Féja Géza és a Szegedi Fiatalok

nem ellenségesen, de félreérthetetlenül bírálta. Az ő szaktudományos erőfeszítéseit Szabó Dezsó' balladakoncepciója alapján már-már elvetette. A Magyar írásban csak egy mondattal minősített: „A székely népballadák elé Ortutay írt gondos, átfogó, de nem túlságosan eredeti tanulmányt."

79 A Válaszban azonban szinte az egész írás az ő ballada-tanulmányának bírálata. „A kitűnő Ortutay is megijedt — írta mindjárt bevezetésképpen —, mikor a székely balladák elé lépett. Nagyigényű írást helyezett a balladák elé, az egész európai népballada genezisére fényt próbál vetni. Ortutay meggyőződése, hogy a népballada csakis európai összefüggései útján érthető meg. S igaza van. A népkultúra élete is bonyolult és szövevényes, világhorizont tükröződik benne. Ortutay hatalmas forrásanyagot használt tanulmányához, úgyszólván a ballada elméletének egész európai anyagát végigszáguldozta. Nagy szükség is volt erre, mint ellenőrző élményre. De az ellenőrző élmény túlságosan ráfeküdt, ott áll meg, ahol tulajdonképpeni feladata: a magyar ballada sajátságainak felvillantása következik. Tanulmánya: kitűnő elméleti elmélyedés, de sznobisztikus gátlások korlátai között."

80 S ezt követően oldalakon keresztül sorolja kifogásait, minden elismerő szavát azonnal ellensúlyozta egy de vagy azonban kezdetű mellékmondattal. Cikke alapkicsengése: „Úgy látszik, hogy senki sem időzhet büntetlenül a magyar filológia csarnokaiban. A filológusok haszontalan szőrszálhasogatása ezt a sokra hivatott fiatal elmét is megijesztette s egy pillanatra meghódolt előtte."

81 Féja balladakoncepciójának értelmező-kritikája nem lehet e dolgozat feladata. Azt azonban észre kell vennünk. Féja és Ortutay véleménykülönbségében koncepcionális különbség rejlett. Ortutay lényegében szaktudományos interpretációra vállalkozott s — nagyon helyesen — a Szegedi Fiataloknak azt az elvét vallotta, hogy fölfogását, legyen szó bármiről, szaktudományosán meg kell alapoznia. (Ez a fölfogás s gyakorlat emelte Erdei szociográfiáit is a korszak hasonló vállalkozásai fölé.) Féja viszont lényegében nem egy tudományosan megragadható s földolgozható problémát látott a balladákban, hanem — némileg sarkítottan fogalmazva — valamiféle nemzetkarakterológia forrását, a balladaértelmezésben pedig valamiféle nemzeti sorsanalízist, melynek azonban szempontjait nem nagyon adta meg. (Adyra hivatkozott, de Szabó Dezső nyelvén beszélt.) Ez pedig komoly attitüdkülönbség ; más s más út lehetőségét rejtette magában. Buday és Féja viszonya — Féja és Ortutay fölfogásbeli különbségének fölszínre kerülése után is — mindazonáltal baráti maradt. Erre vall legalábbis Buday 1935. december 12-i levele, amely Féja hagyatékában megmaradt:

82 Géza lelkem, nagyon erősen megmaradt bennem legutolsó Centrál-béli keserű beszélgetésünk íze s most amikor írok Neked, lehetetlen nem utalnom arra, hogy mennyire jólesett ez a komoly és oly régóta esedékes négyszemközti beszélgetés. Mellékelten küldöm legújabb könyvemet [a Nyíri és rétközi parasztmeséket — L. A.] melyről már beszéltünk. Remélem, hiszem és hát tudom is, hogy ez a könyv jórészt éppen Neked és kévésünknek szól és nekünk jelenti azt, amit szerencsésebb tájakon sokaknak, ezreknek jelentene. Most nem is írok róla részletesen, csak emlékezetedbe idézem kérésemet és ígéretedet, hogy mindent megteszel a könyv publicitása érdeké79 Féja Géza, Magyar írás, 1935. 10. sz. 102. 80 Féja Géza: Válasz, 1935. 11. sz. 676. 81 Féja Géza, Válasz, 1935. 11. sz. 677. 82 Buday György — Féja Gézához, Szeged, 1935. dec. 12. Féja Endre tulajdonában; a levél másolatát neki köszönöm. 423