A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Féja Géza és a Szegedi Fiatalok

már Szegeden jegyzett rá Buday számára emlékeztetőt — e 10-i látogatáshoz tartozik. A névjegy szövege ez :

47 1. Juhász Gyula interjú lehetősége szombaton 6-kor. 2. Sándorfalva és Sövényháza lakóinak száma, birtoknagyságuk, a határukban levő nagybirtok nagysága. Igen kérlek Gyurkám valamennyiteket, hogy amit e szempontból tenni tudtok, legyetek szívesek összegyűjteni, Hl. kezdeményezni. Ölel Géza A nyolcadiki keltezésű levelet a szegedi posta március 10-én bélyegezte le, legföljebb órákkal előzte tehát meg írója Szegedre érkezését Mert a látogatásra sor került — ezt tanúsítja a Magyarország március 18-i számában megjelent riport (Tiborc tovább panaszkodik). Ebből kiderül, illetve az egyéb adatokkal való összevetésből kikövetkeztethető: Buday és Féja ekkor — március 11-én, vasárnap — Sándorfalván járt. Ahogy a riport bevezetőjében mondja : „Célom Sándorfalva község és Hantháza major, látni akarom a Pallavicini-hitbizomány életét és a peremére szórt ritka falvak sorsát." Hogy ekkor Buday is Féjával tartott, sőt ő kalauzolta az írót, a riport következő — más szempontból is tanulságos — passzusa bizonyítja: „tatárábrázatú, szálas öreg jön. Szeme ravaszul pislog, úgy járnak arcán a ráncok, mint a harmonikán. Takaros kékposztó kabát van rajta, főpaphoz illő, ő a sándorfalvai »nazarénusok« feje. Fölényes a végtelenségig, dehát hogy is létezhetnék különben ennyi tömérdek »pápista« között. — De hát kik maguk? — kérdi, mikor megszólítjuk. — Ő újságíró — mutat rám Buday Gyurka —, én meg művész lennék. — Szóval iparos mesterembörök, — mondja elismerőleg. — Hogy él itt a nép? — kérdem. — A nép baja sokféle baj, nem lehetséges azt kitölteni, — szól elhárítólag. — De talán mégis, hiszen nincs itten szó óriási vágyakról, — mondom. Megvetőleg legyint : — Magának is sok lőhet a baja, azt se tudja kitölteni, mit akar hát a néppel? A mi bajunkat csak a Pallavicini tudná kitölteni, ha leülne az az asztalhoz, mi szembe véle, elmondanánk, hogy mi köll és ő megadná. De hát ez nem löhetséges."

48 E riport hangja élesebb és fájdalmasabb már, mint a tápaié volt. Anélkül, hogy részleteit reprodukálnánk, megint leszögezendő: ez is a Viharsarok előtanulmánya. Arra az „autopsziás parasztság-ismeretre" tett itt (is) szert Féja, amelyet — egy Szekfü Gyulához írt levelében

49 — Kodály Zoltán hiányolt a magyar szellemi életből. Sándorfalvi látogatásuk napján, 11-én — egy előre leadott cikkében — Féja újra emlegette Budayt a Szabadságban (Kirekesztettek a magyar irodalomból). Zolnai Béla ellen érvelt vele — cikke e részlete szempontunkból csak azért érdekes, mert ez a gesztus is jelzi ekkori szoros kapcsolatukat. S 11-én (és 12-én) Buday is tett valamit Féjáért. A nyolcadiki Féja-levél borítékján ugyanis ez a följegyzés olvasható : Elintézve 1934. 3. 11—12. A 11-i intézkedés, mint láttuk, minden valószínűség szerint a sándorfalvi látogatáshoz kapcsolódott, 47 Féja Géza névjegye — Buday Györgyhöz, keltezetlen, valószínű kelte: 1934. márc. 8. körül. Buday-iratok. 48 Féja Géza: Tiborc panaszkodik. Magyarország, 1934. márc. 18. 49 Kodály megjegyzését idézi Dénes Iván Zoltán 1988. 247. 414