A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Féja Géza és a Szegedi Fiatalok

Kedves Barátom! Igazán röstelkedve írom e sorokat, de annyi munka szakad rám, hogy remélem nem fogsz neheztelni. A kérdéses tanulmányt nem tudtam egészen megcsinálni s így legfeljebb új esztendőre szállíthatnám. Azonban van egy indítványom. Bizonyára ismered Sinka István néhány versét. Abszolút tehetség s egy szegény vésztői juhász, aki végtelen nyomorban írja a munka és a teremtés himnuszait. О az első igazi magyar himnusz-író. Elküldötte nekem mintegy 20—25 válogatott versét, nem volna-e lehetséges ezeket úgy kiadnotok, hogy én egy 10—12 oldalas tanulmányt írnék melléjük. Szép és komoly értékű füzet lenne. És egy-két hét alatt nyélbe üthetnénk az egészet. Én csupán Sinka István számára kérném azt, hogy bocsássatok rendelkezésemre 80 példányt belőle, melyeket itten általam szerzett előfizetőknek adnék s a begyűlt teljes összeget a 3 gyermekével együtt nyomorgó Sinka Istvánnak küldenem. Ezenkívül körül-belül 15 példány kellene a pesti sajtó számára, én ugyanis gondoskodnék arról, hogy a lapok és folyóiratok írjanak róla. Komoly irodalmi tett volna ez és igen kérlek, hogy tudósíts mielőbb vájjon véghez vihető-e. Mindnyájatokat meleg barátsággal ölel: Féja Géza Minden ötletszerűség ellenére nagy jelentőségű terv körvonalazódott itt. Nem egyszerűen egy verseskötet megjelentetéséről, még csak nem is pusztán egy jelentó's költő elindításáról van szó. Egy művelődéstörténeti fordulat egyik fázisa készülődött itt.

30 Egy nem ideológiatermelő réteg, a parasztság ideológusként való megszólalásának lehetősége: a parasztírók (akik valóban parasztok voltak s parasztként írtak) föltünedezése, tendenciaszerű jelentkezése művelődéstörténeti jelentőségű aktus. Nemcsak azért, mert a népi írói mozgalom egyik lendítő erejét s mintegy eszmei igazolását adták. Azért is, s elsősorban azért, mert — ha mutáló hangon, ha zavarosan, ha letisztulatlanul is — egy „történelem alatti" réteg önállósodó s öntudatosodó egyéniségei léptek be velük a magas kultúra létrehozási folyamatába. Nem tudjuk, válaszolt-e mindjárt az ajánlatra Buday, s ha igen, mi volt válasza. Az azonban bizonyos, nem egészen egy hónap múlva, 1932. november 12-én a Nemzeti Radikális Párt Szegeden zárthelyi nyilvános taggyűlést tartott, amelyen — Bajcsy-Zsilinszky Endre társaságában — Féja is megjelent.

31 Ekkor Féja minden bizonnyal találkozott a Szegedi Fiatalokkal: Buday val s talán Tolnai Gáborral. Ekkor (ha addig nem történt meg) valamiféle provizórikus megállapodás is születhetett Sinka verseinek kiadásáról; legalább ennyi: „küldd el a verseket s aztán meglátjuk". Féja ugyanis ezt követően, de közelebbről meg nem határozható időben elküldte a verseket Tolnai Gábornak,

32 aki a Szegedi Fiatalok művészeti ügyekben illetékes titkára volt. Sajnos, források híján, nem tudjuk rekonstruálni a kiadás körüli tárgyalásokat. Annyit tudunk, a Szabadság 1933. február 12-i számában — Új népköltési gyűjtemény címmel — Féja ismertette az Ortutay gondozta s Buday illusztrálta Mondotta Vincze András... című új kötetüket, amely nyíri és rétközi balladákat, betyár- és juhásznótákat tett közzé. Féja Ortutayt is, Budayt is, a kötet „sűrű poétái tökéletességét" is 30 A parasztság autochton eszmei fejlődéséről nincs összefoglaló földolgozás (bár mára nagy terjedelmű néprajzi irodalom született). A paraszti írásbeliségnek e folyamatban játszott szerepéről fölfogásomat lásd: Lengyel András 1985. 65—69. 31 Vö. Szegedi Új Nemzedék, 1932. nov. 4., nov. 9. és nov. 11. 32 Vö. Buday György — Féja Gézához, Szeged, keltezetlen (1933. máj. 30. előtt). Indigós másolat. Buday-iratok. 407