A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Féja Géza és a Szegedi Fiatalok

Szegeden is jártam ősszel, de csak 1 rövid napra, ezért nem tudtam érintkezést keresni Veletek, az ismerősök lefoglaltak. Ha azonban lehetséges lesz, a karácsonyi szünet végén, tehát jan. 3—8 közt lenézek, újra rá szeretnék mutatni a szegedi tanyák poklára! Jó lenne tudnom, hogy ezidőtájt ott lesztek-é? Igen kedves volna, ha mielőbb megírnád. Fölötte kíváncsi vagyok az ottani fiatalságra. Itt Pesten van 3-4 ember, akiben feltétlenül bízom s jó tudni, hogy hol s kire lehet számítani, mert hátha már holnap megnyílik számunkra az út és egy kettőre szükség lesz a fiatal szellem gárdájára. Soraidat várva szeretettel ölellek Féja Géza 1931. dec. 4.-én. Esz tergo m tábor fiúnevelő otthon E levél önmagáért beszél, két dolgot, szempontunkból, mégis érdemes kiemelni belőle, mert a későbbiekben fontosak lesznek. Az egyik: Féia magányossága, ill. magányosságérzete. Ez alighanem az egyik ok volt, amiért figyelme a szegediek felé fordult: potenciális harcostársakat látott bennük. A másik: szellemi életünk eseményeit (sőt kicsit a sajátjáét is) Féja mozgalomcentrikusan értelmezte; mint levele egyértelműen mutatja, a „fiatal szellem" előretörésére készült, kapcsolatait óhatatlanul is e szemszögből, a majdani népi írói mozgalom megszerveződése szemszögéből mérte föl. Sajnos, forrásaink esetlegessége miatt egyelőre nem tudjuk eldönteni, sor került-e 1932 januári — beharangozott — szegedi látogatására. A Buday—Féja-levelezésben ennek nincs nyoma s a szegedi lapok sem szólnak róla. Mégis valószínű, hogy Féja ekkor járt Szegeden s Budayékkal is találkozott. Féja ugyanis az év tavaszán előadást tartott a Bethlen Gábor Körben, márpedig az előadást elő kellett készíteni : az előadásban meg kellett állapodni, a rendezvényt elő kellett készíteni s meg kellett szervezniük. S mivel Buday egységesen megmaradt levelezésében nincs ennek semmi nyoma, joggal föltételezhetjük, hogy a szükséges megbeszélésekre élőszóban került sor. Akárhogy volt is, annyi bizonyos, 1932. május 21-én Féja Szegeden járt s este 6 órai kezdettel előadást tartott a Bethlen Gábor Körben. Szerepléséről a Szegedi Új Nemzedék másnap be is számolt: „A XIX. és XX. század magyar problémáiról beszélt előadásában Féja Géza — írta a lap. — A XX. század nagy magyar megrekedését a XIX. század bűnének tartja. A XIX. század második fele letért a fejlődés, a szükségszerű haladás útjáról. 1867 nem bírta megvalósítani 1848 nemzeti felszabadulását, de a szociális felszabadulást megvalósíthatta volna. Rámutatott arra, hogy a föltörekvő polgárság 1918-ban nem tudta megoldani a magyar problémát. De ugyanúgy az ellenforradalom is képtelen volt rá. Az egyetlen reménység már csak a föltörekvő parasztság. Rámutatott az új nagy népi tehetségekre : Szabó Pálra, Sinka Istvánra és Sértő Kálmánra. Kérlelhetetlen földreformot, új kultúrpolitikát és szociálpolitikát sürgetett. A fiatalság számára pedig az organizációs munkát jelölte meg az egyetlen kivezető útnak."

15 A Szegedi Új Nemzedék névtelen tudósítója, zárásként, azt is megjegyezte: „Féja Gézát pompás előadásáért szűnni nem akaró tapssal ünnepelte a hallgatóság".

16 15 Féja Géza előadása Szegeden. Szegedi Új Nemzedék, 1932. máj. 22. 5. 16 Uo. 402