A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Tóth István: A Békés és Csanád megyei szlovákság néhány népességi, politikai és vallási vonásai (1914–1944)

hogy a szlovák lakosság is tudjon, módjában legyen küldeni képviselőket a nemzetgyűlésbe. 9. Lehetővé kell tenni, hogy szlovák egyesületek, szövetkezetek, kulturális, jótékony és gazdasági intézmények alakulhassanak. 10. Követeljük a sajtó szabadságát — szlovák nyelvű kulturális és politikai folyóiratok kiadását. 11. Követeljük a Szlovákiával való közvetlen és nyílt, akadálytalan kapcsolatok lehetővé tételét. 12. Végül az egyház (ág. ev.) területén szlovák szeniorátus alakítassék szlovák nyelvvel és irányítással."

53 Bár dátummal nem látták el, de abból, hogy Imrédi Bélát említik, tudjuk: nem lehet 1938. május 14-nél korábbi és 1939. február 16-nál késó'bbi keletű. Véleményünk az, hogy e petíció jellegű levél hátterében az 1938 júniusában Csehszlovákiából — közel egyéves pozsonyi tartózkodás után — hazatérő Szekerka János állt. Érezhető a határozottan magasabb szintű politikai célok megfogalmazása. Ezeknek a jelét a hazai levelezésekből nem lehetett kivenni. Erre csak igen jól felkészült, tanácsokkal ellátott, energiával teli személy volt képes. Ennek felelt meg Szekerka János. Ám a nagypolitika ezen célokért való további küzdést egészen más keretek közé helyezi. A korszak nemzetiségpolitikai tényezője a Szlovák Nemzeti Egységpártja, s annak orgánuma, a Slovenská Jednota (Szlovák Egység) című hetilap, amely 1939-ben indult. Nem kívánjuk részletezni, miként jöhet létre a Szlovák Nemzeti Egységpártja (Strana Slovenskej Národnej Jednoty — SSNJ) 1941. augusztus 21-én. Egy bizonyos, hogy az alföldi szlovákságnak 1939—1941 augusztusa között ismét nincs politikai szervezete. Sajtója 1942 novemberében összesen kettő, országosan hat.

54 Közülük csak az Evanjelicky Hlásnik (Evangélikus Híradó) a helyi lap. A Slovenská Jednotát Érsekújváron adták ki, ám több alföldi vonatkozású cikket jelentetett meg. Miután pedig egy országos szervezet napilapja lett (1942. május 24-től), még inkább számolt délvidéki cikkekre. A Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja kulturális aktivistáinak 1946. júniusából ránk maradt fényképes adatlapjaiból tudjuk, hogy a SZNEP helyi szervezeteinek létrehozásában, tagok toborozásában ezek az aktivisták részt vettek. Egyikmásikuk helyi megbízottja lett a szervezetnek. Békéscsabán hét ilyen személyt ismerünk, Medgyesegyházán kettőt, Nagybánhegyesen hármat, Mezőberényben négyet, Tótkomlóson tizenegyet, Szarvason hetet, Pitvaroson hármat, Új-Nagylakon kettőt, Ambrózfalván hármat, Csanádalbertin hármat. Összesen 45 főről van szó.

55 Nagybánhegyes községben a helyi megbízott, Schléger András jelentése szerint 1941. november 1-én 50 tagja van a pártnak. Mezőberényben 1943. január 7-én még nincs beszervezett tag a hatósági jelentés szerint. Borgulya Mihály adatlapjából viszont arról értesülünk, hogy már 1941-ben 13 tagja van. Köztük Pilisi Márton, akit az 1941-es Államrendészeti Zsebkönyv kommunistának tart. Bár nem lehet ez sem furcsa. Hiszen igen aktívan dolgozik a pártban az 1922 óta szociáldemokrata párttag Szekerka János is. Sőt mindazok, akik a nemzetiszocialista irányzatoktól határozottan elhúzódtak. A Szlovák Nemzeti Egység Pártja viszont nemzeti szocialista alapon és a népcsoport elv jegyében szerveződött. Ennek az ellentmondásnak a feloldását 53 МММ. T. Gy. — Szekerka János hagy. Dátum nélküli, Békéscsabán fogalmazott, Szeberényi Zs. Lajos főesperesnek írt szlovák nyelvű levél másodpéldánya. 54 Kisebbségi Körlevél 1942. november (VI. évf. 6. sz.) 288 p. — Evanjelicky Hlásnik; Nasa Zastava; Prameft; Slovenská Jednota; Slovenské Noviny; Nővé Madarsko; 55 МММ. T. Gy. — Szekerka János hagyaték. — AFS anyaga, nyilvántartó lapok, kérdőívek. 341