A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Sipos József: Az Országos Kisgazda- és Földmívespárt megalakítása

vespárt, csinálják vissza a csatlakozást — ha kell, legyen inkább harc, de földmíves nép érdekeit egy körömfeketényivel sem engedjük megrövidíteni."

35 Az egyesült párton belüli küzdelem azonban egyelőre nem vezetett szakításhoz, a földmívespártiakból csak Meskó Pál vált ki a vezetésből. A többiek maradtak, természetesen abban a reményben, hogy a pártban is és a kormányban is pozíciókhoz jutnak és érvényesíteni tudják befolyásukat a gazdagparasztok és középbirtokosok érdekében. Értékelés — összegezés Vizsgáljuk meg, hogyan értékeli a szakirodalom a Kisgazda- és Földmívespárt megalakítását? Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy az e kérdéssel foglalkozó szerzők kevés forrásanyag alapján általánosítanak. /. Tóth Dezső 1968-ban megjelent tanulmányában úgy fogalmazott, hogy a Kisgazdapárt és a Földmívespárt a „többi visszahúzó eró'vel együtt mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza a proletárforradalom gyó'zelmét, a proletárdiktatúra kivívását" és ezért fuzionáltak.

36 Hajdú Tibor a magyar polgári demokratikus forradalommal foglalkozó monográfiájában nem minősítette a két párt egyesülését. Csak annyit írt róla, hogy a „fúzió csak néhány napra jött létre, mert Szabó István, amint alkalma nyílt belépni a kormányba, hátat fordított az OMGE kisgazdaszervezetének".

37 A kérdéssel részletesebben foglalkozik Mérei Gyula A magyar októberi forradalom és a polgári pártok című könyvében. Ő is úgy látta, hogy a két párt „forradalomellenes céllal" egyesült. Azonban megállapította, hogy e pártok tagsága és vezetői „előbb a Munkástanács, majd a kommunisták földosztó programjától ijedtek meg". Hangsúlyozta, hogy „ijedelmük azonban nem volt egyforma mértékű". A Kisgazdapárt vezetői és tagsága „nemhogy sajnálták volna, hanem egyenesen örültek a latifundiumok felosztásának". A Földmívespártban meghúzódó gazdagparaszti és középbirtokosi réteg „ellenben egyáltalán nem kívánta földje radikális megkurtítását." Ezután a következőképpen öszszegzi véleményét : „A forradalom továbbfejlődésétől való félelem és az a körülmény, hogy a jómódú parasztság a Károlyi-kormányban nem nyert képviseletet, alkalmat nyújtott a Magyar Gazdaszövetség embereinek, Pallavicini György őrgrófnak és Meskó Pálnak arra, hogy megnyerjék Szabóékat a kommunista veszéllyel szemben való összefogásra, a magántulajdon védelmére". így próbálták meg „egy táborba hozni a nagybirtokost, a jómódú, de alapján véve nagybirtokellenes, sőt helyenként még a kisföldű parasztot is, a be nem vallott cél: a nagybirtok védelmében." Ugyanakkor ismételten megállapította, hogy a két párt egyesülésének és kiáltványának létrejöttében „kétségtelenül ludas volt az eredeti szociáldemokrata álláspont és a hibás kommunista agrárpolitikai szemlélet is, mert tárgyi alapot adott és megkönnyítette azt, hogy a két agrárpárt egyesülési programjában elrejtett bomlasztó, ellenforradalmi szándékot igaz törekvésnek tüntessék fel."

38 Király István 1973-ban publikált tanulmányában a következőket írta : „Nagyatádi — ahogy a korabeli tudósításokból kitűnik — a tárgyalások alatt igyekezett megtartani pártjának függetlenségét, de a zajló politikai események arra késztették, hogy engedjen a Földmíves Párt fúziós ajánlatának. ...Nagyatádi azonban tévedett abban, hogy a fúzió a Kisgazdapárt javára történt. Az tévesztette meg, hogy ő lett az elnök." 35 Szántó-Vető, 1919. I. 26. 5—6. 36 /. Tóth Dezső 1968. 53. 37 Hajdú Tibor 1960. 265. 38 Mérei Gyula 1969. 117—1118. 318