A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Sipos József: Az Országos Kisgazda- és Földmívespárt megalakítása

kasok osztályuralmát akarja a nemzet nyakába eró'szakolni". A radikális párt pedig „a város érdekeit akarja egyoldalúan megvédeni és eló'segíteni a falvak termelő' népe rovására.' 'Kijelentették, hogy elsősorban éppen ez ellen a közösen fenyegető veszedelem ellen kell, hogy a „földmívesek, földbirtokosok mindnyájan egy közös táborba sorakozzanak", mert csak „közös erővel védekezhetnek a siker reményében." Elismerték, ez a cél lebeg Nagyatádi Szabó előtt; „még akkor is, ha ezzel népszerűségéből veszítene." Hangsúlyozták, hogy egyébként sem Szabó István, sem a Kisgazdapárt semmit nem áldoz fel függetlenségéből és programjából: de ha a „Földmívespárt és annak vezérei a Kisgazdapárt törekvéseivel ellentétes irányzatokat követnének, az esetben Szabó Istvánnak és pártjának, a Kisgazdapártnak, meglesz hozzá a bátorsága és önálló cselekvési szabadsága, hogy felbontsa a politikai házasságot és menjen a maga útján."

10 A Kisgazdapárt vezetőinek ez a nyilatkozata is bizonyítja, hogy látták a Földmívespárttal történő egyesülés veszélyeit, és nem tettek elvi engedményeket a másik párt földbirtokos vezetőségének. Mint látni fogjuk, a földmívespárti reakciósokkal szemben érvényesíteni is fogják ezt az állásfoglalásukat. Hivatkozhatunk még Nagyatádi Szabó István egyesüléssel kapcsolatos nyilatkozatára: „A Kisgazdapárt irányán, elvein, törekvésein ez a fúzió egyáltalán nem változtat. Marad a Kisgazdapárt ami volt: a nép érdekeinek progresszív, felvilágosodott képviselője. Kitűnik ez abból is, hogy a fúziós pártnak én lettem az elnöke."

11 A KMP vezetőségének a Kisgazda- és Földmívespárt megalakulásával kapcsolatos véleményét nem ismerjük, feltételezzük, hogy az a szociáldemokraták álláspontjánál is negatívabb. Ettől függetlenül meg kell állapítani, hogy az egyesülés után erősödött a kisgazdapártiak kommunistaellenessége. Ezt bizonyítja, hogy az egyesülés okait felsoroló cikk mellett található „A kisgazdáknak is tömörülni kell a bolsevizmus ellen" című írás. Ebben lényegében elismerik, hogy a KMP napról-napra erősödik. A nyilvánosságra került adatok alapján azonban azt hangsúlyozták, hogy a kommunisták „orosz rubeleket kaptak, hogy itt is teremtsék meg ugyanazt az anarchiát, amely most Oroszországban dívik. Magyarországon azonban nem a tudományos értelemben vett bolsevikiekről van szó — írták —, mert ezek sohasem lehetnének veszedelmesek az államrendre," hanem akik „pillanatnyi hasznot akarnak húzni az általános felfordulásból"; akik minden tulajdonosnak ellenségei. „Ezek a közvagyon szabad prédává tételéért küzdenek, akiknek az a hatalom kell, amely módot ád nekik, hogy az osztályuralmat, a szocialista és kommunista diktatúra osztályuralmát teremtsék meg. Ezek nyíltan vallják, hogy az általános, titkos választójogra semmi szükség nincs, csak az parancsolhat, akinek sikerült a hatalmat a kezébe kaparintani." Tudni kell, hogy e cikk akkor íródott, amikor már a jobboldali szociáldemokraták is nyíltan hirdették a Népszavában, hogy a kommunistákat ki kell zárni a szociáldemokrata pártból, sőt a Munkástanács január 3-i ülésén az egyik jobboldali szociáldemokrata vezető arculütött egy kommunistát. Ezt az esetet A Kisgazda cikkírója a parasztság kommunisták elleni uszítására használta fel: így „kell elbánni velük, ha a falvakba merészkednek. Ki kell verni őket mindenhonnan, mert addig nem lesz rend és nyugalom... — írta — amíg ezeket a szájas bolseviki vezéreket nem sikerül végleg elhallgattatni."

12 Az általunk tárgyalt időszakban a kisgazdapárti sajtóban ez a cikk volt a legdurvább és a legtisztességtelenebb, amit a kommunisták ellen írtak. Egyrészt azért, mert a kommunista vezetőket demagóg módszerrel egyéni haszonlesőknek tünteti fel, 10 A Kisgazda, 1919. I. 19. 1—2. 11 Szántó-Vető. 1919. I. 12. 7. 18 A Kisgazda, 1919.

1. 12. 3, 310