A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Labádi Lajos: Szentes az 1861. évi alkotmányosság idején

molt a város helyzetéről. Külön kiemelte, hogy Szentes földművelésből élő lakossága nem tudja az évi termést betakarítani, mert a házát kénytelen őrizni a beszállásolt katonáktól. Ez a kincstárra nézve is káros — érvelt a polgármester —, a megtermelt gabonából tudnák előteremteni az adófizetéshez szükséges összeget. Végezetül kérte a katonaság Szentesről való elvonását, s az egzekúciónak legalább hat hétre történő felfüggesztését. A kérést annál inkább méltányolhatónak tartotta, mivel Szentesen az adófizetés már augusztus 4-e óta szakadatlanul folyik. A pénzügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a kérés teljesíthető, de előbb ellenőriztetni fogja, hogy az elmondottak mindenben megfelelnek-e a valóságnak. A kihallgatás végén megígértette a küldöttekkel, hogy a szentesiek a katonaság elvonulása után sem függesztik fel az adók befizetését. Ellenőrzésképp nyomban telegrafáltatott a szegedi pénzügyigazgatósághoz. A küldöttek által elmondottak igaznak bizonyultak, így határozott ígéretet tett a katonaság elvonására. Orosziék augusztus 12-én tértek haza Szentesre. Beszámolójukban hangsúlyozták, hogy csak átmeneti sikerről van szó, hisz az egzekúció felfüggesztése csak szeptember 15-ig tart, és az adófizetés elakadása esetén folytatódni fog. A felsőbb utasítások értelmében a katonaság augusztus 15-én kivonult Szentesről. Ezt követően a városi elöljáróság kimutatást készített a közköltségen történt élelmezés főbb kiadásairól. Eszerint a katonák augusztus 4—15. között elfogyasztottak 42 mázsa húst, 57 akó bort és 7 akó pálinkát (1 akó = 54,30 liter). Ezek összkiadása megközelítőleg 1340 forintra rúgott. Ezen felül a várost „végrehajtási költség" címén további 284 forint befizetésére kötelezték. Ezekhez járultak az egyes lakosokat sújtó kiadások és károk. E nem csekély tehertétel elenyészővé válik, ha összehasonlítjuk Csongrád város egzekúciós kiadásaival, amelyek több mint 40 ezer forintra rúgtak. A szentesi elöljáróság lakosságot tehermentesítő politikáját tehát siker koronázta.

14 3. Az alkotmányos testületek visszalépése Néhány nappal a katonaság távozása után megérkezett az országgyűlés feloszlatásának híre. E lehangoló esemény értékelése volt az 1861. szeptember 5-i városi közgyűlés legfőbb napirendje. Az országgyűlés működésével kapcsolatban valamenynyi képviselő egyetértett abban, hogy: „Nemesen és híven védte elevülhetlen jogait e nemzetnek, igazán képviselte és tolmácsolta annak érzületét, meggyőződését; őseink nyomdokain indulva bölcs óvakodással, egyedül a törvényre s alkotmányra fektette törvényhozói működése alapját". Ezek után kijelentették, hogy a városi képviselőtestület teljes mértékben osztja az országgyűlés által felállított elveket, annak eljárását elejétől végig helyesli és magáévá teszi, minden feliratát a nemzet „hiszekegyének" tartja. Határozatilag kinyilatkozták, hogy hatósági működésükben a jövőben is egyedül a szentesített törvényeket fogják követni.

15 A magasztos állásfoglalást beárnyékolta a városi elöljáróságon belül fel-felvillanó viszálykodás. Oroszi polgármester ugyanis az ügyintézés zavartalanságának biztosítása érdekében igen határozottan fellépett a munkájukat hanyagul végző tisztviselők ellen, számos ellenséget szerezve ezzel magának. A tiszti vizsgálatok személyeskedésekbe torkollottak, pártoskodáshoz vezettek, megbontva a tisztikar egységét, egyben lejáratva tekintélyét. Hangulatrontó elemként jelentkezett az is, hogy a város több évtizedes örökváltsági ügye továbbra is megoldatlan maradt. Az országgyűlés össze14 CSML (SzF) 1471., 1548/1861. Bizottmányi ir.; 690/1861. Tanácsi ir.; 4/1862. Tanácsi jgyk. 16 CSML (SzF) 175/1861. Közgy. jgyk. 285