A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Labádi Lajos: Szentes az 1861. évi alkotmányosság idején

jesítik. Mézes-mázas szavakkal igyekeztek elérni, hogy a tanács kiadja a város adófőkönyveit (az ún. В tabellákat), amelyekből kideríthették volna az adósok neveit. Próbálkozásuk sikertelen maradt. A jelenlévő elöljárók kijelentették, hogy semmit sem tudnak а В tabellák hollétéről. Mint várható volt, ismét durva, parancsolgató hangnemre váltottak. Katonáikkal átkutatták a városháza valamennyi szobáját, de a В tabellákat nem találták meg. Egy hét elteltével üres kézzel távoztak Szentesről. Csongrád városát ekkor már 300 császári katona megszállás alatt tartotta.

10 A várható megpróbáltatások sürgősen szükségessé tették az üresen levő polgármesteri állás betöltését. A körülményekre való tekintettel nem írtak ki új választást, hanem a képviselő-testület hatáskörébe utalták a polgármester személyének kiválasztását. A képviselők azonban feladatul kapták, hogy puhatolják ki, a nép kit látna legszívesebben a polgármesteri székben. A június 10-i közgyűlésen került sor a polgármester megválasztására. A titkos szavazás eredményeként Oroszi Miklós tanácsnok, a tisztikar egyik legtevékenyebb és legtehetségesebb tagja került ki győztesen. A leadott 104 szavazatból 73-at ő nyert el. (A következő legtöbb szavazatot — 26-ot — Jurenák Eduárd kapta.) Oroszi köszönetet mondott a közbizalomért, de gyönge egészségi állapotára hivatkozva nem fogadta el a polgármesterséget. A képviselők többsége nem nyugodott bele lemondásába. Oroszi Miklós végül engedett az újbóli felkéréseknek, s elvállalta a terhesnek ígérkező tisztséget. Székfoglalójában kérte a tanács és a képviselő-testület egyetértő támogatását. Ez csak úgy lehetséges — jelentette ki — ha az „egymás közötti meghasonlás, viszály most elfojtva, jövőre pedig kiirtva leend.

11 A városi vezetés egységére valóban nagy szükség volt. A halmozódó gondok között változatlanul kiemelt helyet kapott az erőszakos adóbehajtás, amely bármelyik percben Szentesen is kezdetét vehette. A veszélyt növelte, hogy a szomszédos Csongrád városának — ahol az azóta 500 főre növelt császári katonaság már több mint egy hónapja szorongatta a lakosságot — tartalékai kifogyóban voltak. A további kitartáshoz nem nélkülözhette a szomszédos települések támogatását. Június közepétől Szentes folyamatos pénzsegéllyel, termény- és élelmiszer-küldeményekkel segítette a csongrádiakat. E kritikus napokban a városi képviselő-testület szép példáját adta a szolidaritás nemes érzésének. A segélykiutalások minden alkalommal egyhangú szavazással történtek. A támogatás indokait a közgyűlés a következőképp foglalta össze : „Ismerjük Csongrád város azon nemes kitartását, mely ily nemben sanyargatott városaink közt még példátlan, s ezért fölhíva érezzük magunkat lelkünk érzetétől teljesíteni mindazt, mi szenvedő embertársaink iárnyában hazafias szent kötelességünk. — Bár alig van község anyagilag nyomasztóbb helyzetben, mint mi, s bár nem tudjuk, mely perez lesz az az átkos, melyben az embertelen kínoztatásnak ez újabb nemét mi is tűrni kényteleníttetünk, kiürült pénztárunkból az utolsó filléreket is összeszedve a legőszintébb készséggel nyújtjuk át szenvedő testvéreinknek, hisz egy anyának vagyunk gyermekei, egyek óhajaink, egyek fájdalmaink, szenvedéseink." A szomszédos helységek sokoldalú támogatásával a csongrádiak még kitartottak egy ideig, július végén azonban már nem bírták tovább. Felhagytak a kilátástalan ellenállással, s július 24-től megkezdték az adófizetést. Meghátrálásukhoz döntően hozzájárult az a körülmény, hogy az uralkodó határozottan elutasította az 1848-as törvények teljes elismerését kérő országgyűlési feliratot.

12 10 CSML (SzF) 717/1861. Bizottmányi ir. 11 CSML (SzF) 115., 119/1861. Közgy. jgyk. 12 CSML (SzF) 132—133., 154/1861. Közgy. jgyk. Labádi Lajos: Adalékok az 1861. évi katonai egzekúció csongrádi történetéhez. Mozaikok Csongrád város történetéből. Csongrád, 1984. 179— 190. 283