A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Labádi Lajos: Szentes az 1861. évi alkotmányosság idején

alakuló közgyűlést Hódmezővásárhelyen, 1860. december 18-án. Elsőként intézkedtek az idó'közben elhalt bizottmányi tagok pótlásáról, s tisztújítás napjának kitűzéséről, valamint a megyei hagyományos járási beosztásának helyreállításáról. A Bizottmány kiegészítése nyomban megtörtént a megye városainak és községeinek delegáltjaiból. (A 433 fős megyei Bizottmányban Szentes városa 91 taggal képviseltette magát.) A tisztújításra december 20-án került sor. Az első és másodalispáni posztra az 1848. évi első és másodalispán, Rónay Mihály és Török Bálint került. A járási tisztviselők megválasztásánál már a megye hagyományos közigazgatási beosztását vették alapul. Ez a három történelmi járás (tiszáninneni, tiszántúli, központi) helyreállítását jelentette. A tiszántúli járás élére — amelyhez Szentes városa is tartozott — Boros Sámuel 1849-es szentesi polgármestert választották meg. A tisztújítás befejeztével a megválasztott tisztviselők letették a hivatali esküt. A főispán utasította az első alispánt, hogy mielőbb gondoskodjék a megszűnt es. kir. hatóságok iratainak átvételéről.

2 A megyei Bizottmány és tisztikar megalakulását követően megkezdődhetett a rendezett tanácsú városok újjászervezése. Ezzel kapcsolatban ifj. Majláth György tárnokmester — 1860. december 27-én kelt körlevelében — utasításokkal látta el a főispánokat. Felhívta figyelmüket, hogy a szervezés egyelőre csak a városok beligazgatására terjedjen ki, a bírói állásokat az országbírói értekezlet javaslatainak elkészüléséig ne töltsék be. A tárnokmesteri körlevelet 1861. január 8-án tárgyalta Csongrád Megye Bizottmánya. A rendezett tanácsok újjászervezésének kivitelezési módja körül megoszlottak a vélemények. A megyei elöljáróság részéről indítványozták, hogy az 1848/49-ben rendezett tanáccsal ellátott városok lakosságát népgyűlésen kérdezzék meg arról, akarják-e magukat az 1848: 23. te. értelmében szervezni, vagyis kívánják-e a rendezett tanács visszaállítását. A városok által delegált bizottmányi tagok egy része nem értett egyet az indítvánnyal. Hivatkoztak a tárnokmesteri rendelet azon kitételére, amely szerint a városok és községek minden előleges felszólítás, megkérdezés nélkül, azonnali szervezkedésre utasítandók. Érvként hozták fel, hogy a városok jelenlegi törvénytelen helyzete éppúgy a bukott rendszerből ered, mint a megyéé. Tehát ha a megyének volt joga önmagát szervezni, akkor nem lehet kétségbe vonni a városok ehhez való jogát sem. Az indítványt ellenzők érvelését azzal szerelték le, hogy az önkormányzat elve éppen akkor és azáltal lenne megsértve, ha a megye a rendezett tanácsok felállítását a népnek mint erkölcsi testületnek — a „semmit rólunk nélkülünk" elv mellőzésével — előleges megkérdezése nélkül végzésileg kimondaná. A vita lezárásaként határozatban mondták ki, hogy a városok lakossága megyei küldöttségek által kérdeztessék ki: rendezett tanáccsal akarják-e magukat kormányozni. A szentesi népszavazás megszervezésére Boros Sámuel főszolgabírót, Mikecz Ferenc alszolgabírót és Bartha János esküdtet nevezték ki. A szavazásra jogosult lakosok névjegyzékének összeállítása után írásban értesítettek minden érdekeltet a tervezett szavazás határnapjáról. (Az 1848: 5. te. választójogi cenzusa alapján a névjegyzékben 2431 lakos neve szerepelt.) A szavazás tizedenként három turnusban történt január 15—17. között. A küldöttek minden alkalommal szó szerint felolvasták az 1848:23. tc.-t, majd közérthetően elmagyarázták a rendezett és a rendezetlen tanács 2 Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltára (a továbbiakban CSML (SzF) 1—3., 10., 13—50/1860. Csongrád Vármegye Bizottmányának jegyzőkönyvei és iratai (a továbbiakban Bizottmányi jgyk. és ir.). Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye története. Bp. 1900. 3. köt. 267—287.; Molnár László: Csongrád vármegye közigazgatási szervezetének átalakulása 1848—1871. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből. XIX. század. Szeged, 1978. 147—150.; Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv. Szeged, 1987. 2. köt. 20—24. 278