A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Zombori István: Szeged visszafoglalásának visszhangja Spanyolországban (1683–1688)

Szeged visszafoglalásának visszhangja Spanyolországban (1683—1688) ZOMBORI ISTVÁN (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Egy ország, egy nép önismeretének és nemzettudatának egyik legfontosabb tényezője, hogy mit tudnak az emberek saját múltjukról, mennyire alaposan és tárgyilagosan nézik a közel- s távoli múlt eseményeit. A nemzeti történelemnek pedig lényeges alkotóeleme az a véleményegyüttes, amely az idők során az adott népről a környező országokban kialakult. Ezért fontos, hogy figyelembe vegyük, mit tudott Európa Magyarországról, mikor, milyen események tették indokolttá, hogy az átlagos érdeklődés szintjét meghaladva, a figyelem középpontjába kerültünk. Bátran mondhatjuk, hogy a Kárpát-medencébe érkező, és Nyugat-Európában kalandozó magyarjaink gyorsan ismertté lettek, de az is kétségtelen, hogy nem a legnagyobb népszerűségnek örvendtek, amit számos középkori krónika és az egyházi könyörgésből ismert „a magyarok nyilaitól ments meg uram minket" kitétel egyaránt bizonyít. Az ezt követő évszázadok viszonylagos nyugalma után a török megjelenése és az ellene vívott mintegy három és fél évszázados harc volt az a külső tényező, amely hazánkat és a magyar népet újra és újra az európai figyelem kereszttüzébe helyezte. A hírközlés fejlődése, a közigazgatás szervezettsége és az összeurópai szövetség révén azonban az 1683—86-os periódus messze felülmúlta az addig eltelt időszakot. Magyarország a 16. század elején ha nem is számított az európai nagyhatalmak közé, de mindenképpen a jelentősebb országok között tartották számon. A kor viszonyaiból következett az is, hogy földrajzilag minél távolabb megyünk, annál kevésbé volt tudomásuk más népeknek hazánkról. Sajátos módon éppen a török előretörése és a magyarok törökellenes harcai járultak hozzá az ország hírének terjedéséhez, amit a nyomtatott röplapok, újságok egyre népszerűbbé válása is segített. Az sem meglepő tehát, hogy a török és Magyarország együttes (a 16—17. században alig elváló) említése nem véletlen, hanem szükségszerű. A távoli, kevéssé ismert kelet-európai ország a török elleni harcok révén méginkább egzotikus, gyakran mesés színezetet kapott, és ez az oka, hogy a híradások valóságtartalma Magyarországról szólva sokszor elég csekély, de ez a korabeli embereket nem nagyon zavarta. Nem kivétel az elmondottak alól Spanyolország sem. Igaz, a két nép között a 12. század óta jelentós kapcsolatok voltak, elsősorban uralkodók házassága révén, időnként megfordultak magyar zarándokok Compostellában és tudunk néhány spanyol utazóról is hazánkban, de valójában a magyar nép a török elleni harc révén került be igazán a spanyol köztudatba. Bár az információ mennyisége nőttön-nőtt, azt nem lehet mondani, hogy a spanyol közvélemény egyértelmű pozitív állásfoglalással bírt a magyar ügyben. A reconquista évszázadai alatt az ibériai félszigeten természetessé vált a hitetlen mohamedánok elleni harc fontossága. De éppen 1492-ben Granada 231