A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Orbán Imre: Adatok Árpád-házi Szent Margit tiszteletéhez

Adatok Árpád-házi Szent Margit tiszteletéhez ORBÁN IMRE (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Árpád-házi Szent Margit kultuszával kapcsolatban eddig több kiváló munka született, azonban a rendelkezésre álló adatok alapján lehetséges a kialakult kép pontosítása, kiegészítése. E dolgozatban nem kívánjuk áttekinteni a tisztelet egészét, az említett pontosítás, kiegészítés a célunk. * IV. Béla király és felesége, Mária királyné a nem sokkal korábban elhalt leányuk után, a tatárjárás viszontagságai között, 1242-ben született és az ország megszabadulásáért fölajánlott gyermeküket, nyilvánvaló szakrális okból, újólag Antiochiai Szent Margit oltalmába ajánlották. Ennek megfelelő hátteret biztosított az antiochiai szűz és vértanú körül a XIII. századra kibontakozott, ezután is egyre csak erŐsödó' és egészen a reformáció térhódításáig s a török háborúkig meglévő' tisztelet. A kis Margitot korán, három és fél éves korában, a veszprémi domonkos apácák nevelésére bízták. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen Béla már trónralépése eló'tt különös szeretettel fordult a prédikátor rend felé. Feleségével együtt domonkos gyóntatókat választott, támogatta a rend keleti akcióit, adományokat tett számukra. A rend viszont a tatár pusztítás idején mutatta meg Béla iránti hűségét. A pápa utasítása alapján a királyt támogatta a menekülésben a domonkos rend perjele és alperjele, valamint a Zágráb melletti csázmai kolostor, mely a tanúsított szolgálatokért még 1241-ben adományban részesült.

1 De ugyancsak domonokosok vitték az uralkodó immár harmadik, az említett kolostor mellett 1242. január 19-én írt segélykérő' levelét a pápához.

2 IV. Ince viszont 1243-ban fölhatalmazta a Béla kíséretében lévó' „Albensis" domonkos perjelt, hogy a királyt három évig olyan gyónási esetekben is föloldozza, melyek egyébként püspöki vagy pápai joghatóság alá tartoztak volna.

3 Az uralkodó pár késó'bb is szívén viselte a domonkosok sorsát, s ezt az adományokon, a szigeti kolostor fölépítésén kívül az is jelzi, hogy kérésükre tartotta a rend 1254-ben generális congregatióját Budán, a Szent Miklós templomban.

4 Ugyancsak a jó viszonyra utal egy 1256. március 14-én kelt oklevél, amelyben IV. Béla közölte a rend nagymesterével és a strassburgi általános káptalan vizsgálóbíróival Jánosnak, volt boszniai püspöknek, a rend néhai nagymesterének csodatételeit. A király többek kö1 Pfeiffer Miklós 1917. 70. 2 Szentpétery Imre 1943. 214. 3 Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis I. (a továbbiakban MEV I.) 117. 4 Acta Capitulum Generalium Ordinis Praedicatorum I. 1898. 166. 203