A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Nagy Vera: A szentesi takácsmesterség

képpen készítendő: ,,Dufla nyomásra vess egymásra Két szál fonalat által a fonálon, de ne húzd egészen a vászon vagy szövés tövibe hanem edgy kis únnyi héllya Légyen, Vedd elő a formát mellyet ki akarsz Szőnni, Visgáld meg ha nem hibás é? és hogy pontba Közép fordulón kezd el Szedni, edgy a fél végéről valamennyire Lapossan hegyzett Seftel, Vigyázz hogy edgyik Lineából a másikba által ugorván el ne téveszd, azomba minden Lineába minden üresen hagyott Kotzkára edgy pár szálat érsz alól a Szedő boton vagy Seften, és a hány üres Kotzka van, annyi pár szálat eresz a szedő páltza alá. Ellenben minden sor Lineába a hol hány Koczkát mutat bé festve a forma minden bé festett Koczkára 1 pár Szálat végy fellyül a szedő páltzára 's mikor a formából edgy fordulót fel szedtél, arról amit fel szedtél, újra elől 's meg elől Kezdvén a formát szedd mindaddig, mig a fonalat által nem szeded, ha edgy sorát a formának fel szedted, minden edgymás mellett a Szedő páltzán fellyül levő párt v. párokat végy fel a nyüstbe, 's e szerént bánj vele mindaddig míg az egész formát fel nem szedted, Ha fel van szedve és a forma meg kívánja, a mellyik sor a szedésbe utolsó volt, azt el hagyván, vissza, arrafelé a melyik első tábla volt a szedésbe, újra táblánként forgasd ki 's eszerént lesz a forma ki szőve, akár kevés akár sok táblás Légyen is. Szedettes mintákból néhány egyszerűbb formát találunk egy másik mintakönyvben, melyet Balogh Istvánéval együtt a Koszta József Múzeum őriz Szentesen. Ezen a mintakönyvön évszám nincs, de feltehetően a múlt század elejéről való. ,,A Fehér formával való bánásról" című rész azt mutatja, hogy nemcsak az egyszerű „parasztvászon" szövésének módját alkalmazták, hanem más bonyolultabb kötésmódokat is, melyeket színes, szedettes csíkokkal díszítettek. ( ,,A Fehér formának Veressel elegyest való Szövéséről".) A kötésmódok között gyakori a sávolykötés, az ún. „sávolos", melynek több változatát használták. Az egyes formák „húzását" oldalakon keresztül szemlélteti, némelyiket — főként eredetükre vonatkozó — megjegyzésekkel ellátva: ,,Bétsi forma", ,,Sz Miklósiné formájja", ,,Kiss újj Szállási", ,,Benkőnéé", ,,Ezek a Sarkadi János Úrtól küldetett húzások", ,,F. Kis Andrásné abrosza formája" vagy ,,Ezt a húzást szőtte Ns Vintze János Úr mikor nálla voltam Szegeden". Egyetlen példa a minta elnevezésére, a ,,kigyós forma". A könyv megadja a kötésrajzokat, melyek egy része 16, 18 sámjás damasztok szövésére szolgál. Az egyik 12 sámjás kötés megjegyzése: „fáin damask". A legfontosabb alapanyag a kender volt, amely megfelelő előkészítés után finomabb textilek szövésére is alkalmas, ahogy ez Balogh István könyvében, a ,,Kender Készítés módja" című leírásból kitűnik: ,,A tilólt kendert Markonként Szapuló dézsába v. Kádba rakni s bé teríteni egy úgy nevezett hamvas lepödővel v. abrosszal s felül reá egy jó tenyérnyi vastagon friss ló ganéjt, s annyi vizet kell reá tölteni a mennyi a Ló ganéjt fel éri (ha lehet fojó vizet) 24 óra múlva vizet le szűrvén a gané rajta marad, azon zöld sárgás vízzel pároljuk vagy is szapuljuk a kendert, és azután folyó vízbe jól ki mossuk ezáltal igen fehérré és puhává leszsz a kender úgy hogy Damasznak is meg lehet fonni.''

45 A 18. század végi, 19. század eleji takácstermékekről a korabeli limitációk szolgálnak pontosabb adatokkal. A legkorábbi, takácsokra vonatkozó limitáció 1787ből való, amely még nem túl gazdag termékválasztékot mutat: ,,Kilenczes és Tízes vászonynak egy röftül szövése 3 1/2 kr. Tizen egygyes és Tizen Kettőstül röftül szövése 5 Tizen hármas, és Tizen négyestül röftül szövése 5 1 /2 45 Balogh István takács kéziratos könyve 1794-től. Szentes, Koszta József Múzeum. Ltsz.: C. 326. Kéziratos takácsmintakönyv. Szentes, Koszta József Múzeum, Ltsz.: B. 535, 182