A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Juhász Antal: Vázas szerkezetű sárfalak Szeged vidékén

A kérelmek azt mutatják, hogy a nád vagy inkább napraforgószár szerkezetű kémények építése a tanyákon a városi hatóság tilalmai ellenére sem szűnt meg. (16. kép) Bálint Sándor említi a tutajkemencét: „olyan kemence, amelynek váza egymás mellé kis távolságban függőlegesen állított, gyékénybó'l kötött kis csomókból, régi néven tutajokból állott."

45 A szót bizonyára Tápén jegyezte le, mivel a szegedi tájon a tápéiak dolgoztak gyékénnyel és annak kisebb csomóját nevezték a legutóbbi időkig tutajnak. Tutajkemencét készítettek a szegedi tanyákon is, csakhogy a napraforgószárból fűzött vázat mondták tutajnak, ami a kemence tapasztása és simítása után kiégett a kemence belsejébó'l. A szegedi tutajfallaX azonos szerkezetű sárfalakról kutatóterületünk környékéró'l is van tudomásunk. Szánkon (Bács-Kiskun m.) a fal készítését így mondták el: „Oszlopokat ástak le. Hasítványokat raktak közé, dróttal hozzákorcoltak akáchasítványt és betapasztották/' Ház is készült ilyen technikával, kerítött falnak nevezték. ,,Mikor vizes esztendőben kidőlt а ház hátulja, pallagi (=parlagi) mestörök mögjavították."

m A Szeged-Felsó'tanyával és Dorozsmával határos Csólyospáloson is tudunk erró'l a falszerkezetró'l, melyet ott „tapasztott fal"-nak neveznek.

47 Természetesnek tartjuk, hogy a vizsgált területünkhöz hasonló körülmények között élő Duna—Tisza közi tanyai népesség — fó'leg a szegény- és a kisparaszt réteg — ismerte és alkalmazta ugyanazt az épító'technikát. Az a sajátos, hogy Szegedtől távolodva az ugyanolyan szerkezetű sárfalat másként nevezik meg. Nem ismerik a tutajfal kifejezést a kisteleki tanyákon sem: ott is tapasztott falnak mondják, vagy úgy említik, „ricaszárból épült istálló". Tiszakürt faluban (Szolnok megye) Sólymos Ede a folyó partján elhagyott halászkunyhóra talált, amelynek falvázát az ártéren vágott botfákhoz eró'sített nád, az építmény végén pedig karók alkották. A kb. ember magasságú falat a kunyhó hosszában három, a végén hét sor botfához „korcolták" és szalmás sárral tapasztották (17—18. kép). Készítéséró'l és a faltechnika megnevezéséről nem volt mód adatot gyűjteni.

48 A nádtutaj terminus a tágabb környék népi építészeti gyakorlatában is fölbukkan. Kiss Lajos a hódmezővásárhelyi szuszimalomró\, más szóval taposómalomról írta: „Fala nádtutajból épült, vagyis fundamentuma nem volt, hanem oszlopokat ástak le a földbe, és az oszlopok közét náddal megrakták, amit kender madzaggal fűztek össze, mint a nádtetejét. Azután jó vastagon sárral becsömpölyegezték és megtapasztották, úgyhogy 1 V

2 sukk (kb. 50 cm) vastag lett."

49 Ugyanilyen vázszerkezetet írt le Bartucz Lajos Szegvárról, ahol a régibb házak „fűrfala" (oromzata) az 1900-as években vályog vagy nád volt, mely utóbbit „tutaj"-nak kötöttek. Ez úgy készült, hogy „nádból karvastagságú kévéket kötöttek, ezeket szorosan egymás mellé felállították, (...) gyékénykötettel átfűzték, azután vastagon becsömpölyegezték."

50 Bartucz leírása a tutaj szónak nádköteg jelentését rögzíti, amely egyezik Nátly József értelmezésével : „tutaj = nád vagy gyékény kötet." Ez arra utal, hogy nádból legalább két módon készítettek falvázat: 1. különböző vastagságú nádkötegeket, csomókat kötöttek össze és ezeket karókhoz rögzítették és 2. a nádszálakat úgy korcolták össze mint a vejszét vagy a szárnyékot volt szokás, vagyis a nád szorosan összefűzött, de vékony falat alkotott. 45 Bálint Sándor 1957. 603. 46 1955. évi gyűjtés, adatközlő Kakas Ferenc juhász, Szánk, Vona dűlő. 47 Fodor Ferenc 1986. 83. 48 Sólymos Ede tájékoztatását és fényképeit ezúton köszönöm. 49 Kiss Lajos 1958. 121. 60 Bartucz Lajos 1910. 39. 135