A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Juhász Antal: Vázas szerkezetű sárfalak Szeged vidékén

A tutajfal A vázas szerkezetű sárfalak egyik változatát Szeged környékén tutajfalnak nevezik. Építésének technikáját és magát a tájszót nem említi a Magyar Néprajzi Lexikon és Barabás Jenó'—Gilyén Nándor közelmúltban megjelent népi építészeti szintézise. Pontosabban fogalmazva, Gilyén Nándor tárgyalja ezt a falépítő technikát, de nem tud Szeged vidéki meglétéről és az építő gyakorlatot kifejező' tájszóról.

31 Ez különösen azért feltűnő', mivel a táji terminus és az épító' gyakorlat szűkszavú, de lényegi leírása szerepel múlt századi szótárainkban és legutóbb Bálint Sándor Szegedi szótárában is. Lássuk előbb a legrégibb írott forrásokat! Az első említés tudtommal Nátly József múlt századi szegedi tollforgatótól származik, aki a tutaj szót így értelmezte: ,,nád, vagy gyékény kötet. Tutalyos ház: vizenyős helyeken oszlopokra és nád tutalyokra építetetik. Gyékény tutalyon tanulnak a Tisza melléki gyerekek úszni"?'

2 Megfogalmazását Bálint Sándor szó szerint idézi, de bizton állítható, hogy „A magyar nyelv szótára" tutaj címszavának értelmezése is Nátly leírásán alapszik: „Szeged tájékán így nevezik az összefűzött nád-, vagy gyékény-káka-szárakat. Vizenyős helyeken oszlopokra és nádtutajokra építik a házikókat. A Tisza melléki gyerekek gyékénytutajon tanulnak úszni."

33 Szinnyei József tájszótárában szerepelteti a „tutalyos-ház" címszót, „vizenyős helyen oszlopokra és nádkötegekre épített ház" meghatározással.

34 Nem kétséges, hogy mindkét szómagyarázat forrása Nátly József 1825-ben publikált munkája. Ennek az építőtechnikának a legkorábbi leírását is Bél Mátyás közölte tájunkról: „Kevesen építik házaikat rakott falból, a legtöbben sövényfalként földbe tűzött nádat használnak. Előbb erősen, sűrű sorokban megkötözik, majd sárral tapasztják be és kimeszelik. Hosszú évekig lakják e náddal fedett helyet. Azt tapasztaltuk, hogy elsősorban a szegényebb magyarok és rácok tesznek így."

35 A leírás egyik lényeges eleme, hogy „földbe tűzött nádat" említ, amit erősen összekötöztek. A sövényfalhoz való hasonlítás kérdéses számunkra, hiszen a sövény vesszőből fonadékot alkot, a rád vázszerkezetet viszont sem az egykorú leírások, sem a recens bizonyítékok szerint nem fonták, hanem valamivel a vízszintesen rögzített karókhoz, lécekhez kötözték. A nád falváz tehát szerkezetileg nem, csupán jellegében hasonló a vesszőből font sövényvázhoz. Fontos tanulsága még Bél leírásának, hogy az ilyen házakat szegényebb magyarok és szerbek hosszú évekig lakták. Az építőtechnika említésére szegedi hagyatéki leltárban is sikerült rábukkannunk. Az 1811-ben elhunyt Berta Simon szegedi lakos inventáriumában szerepel „Egy Szállás az alsó városi részen az Matyón túl, Szétsi Joseff Szállása szomszédságában, melylyen vagyon egy Ház Tutajra és sár Tapasztra, ez áll 1 szobábul, egy konyhábul, 1 szín és kiss kamarábul,"

36 Berta Simonnak Alsóvároson is volt lakóháza, de hagyatéki leltára szerint szállásán, vagyis szállásföldjén épült három osztatú, színnel toldott házában lakott. Vagyona nem ismert, ám abból, hogy 30 anyajuhot és juhtej-feldolgozásra használt tárgyakat hagyott maga után, arra következtetünk: családjával 31 Barabás Jenő—Gilyén Nándor 1987. 68. 32 Nátly József: Némely vélekedés a magyar nyelv ügyében. Szeged, 1825. Az idézett meghatározást közli Bálint Sándor 1957. II. 603. 33 Czuczor Gergely—Fogarasi János 1874. 506—507. 34 Szinnyei József 1897—1901. 2. kötet. 824. 36 Bél Mátyás 1984. 42. 36 CsML, Szeged v. tan. ir. Számozott ir. 111. doboz, 891/1811 124