A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Juhász Antal: Vázas szerkezetű sárfalak Szeged vidékén

1. Két tápéi építő specialista (Dávid Péter, sz. 1890 és Kószó Imre, sz. 1902), akik az 1920—30-as években több tucat oszloposházat bontottak, a falakban vesszofonadékot nem találtak. 2. Az idézett tápéi és szeged-baktói építési engedélyben vessző vázszerkezet nem szerepel, csak a cölöpök, illetve oszlopok említése. Mindezek alapján úgy látjuk, hogy a vessző-, rozsé- vagy nádfonadék nem volt általánosan elterjedt és szükséges eleme a tápéi oszloposháznak. A fal vázát a vastag

?1 földbe ásott oszlopok alkották, amelyek a rájuk helyezett és becsapolt sárgerendákon nyugvó tetőszerkezet és a födél terhét is megtartották. Megállapításunk nem szándékozik megkérdőjelezni Tömörkény István idézett leírásának hitelét. A lényeges az, hogy Tápén — és a déli Tisza-vidéken — indokolt külön számontartani a cölöpök közé font vesszővázas és az ugyancsak cölöp vázú, de sövény nélküli faltechnikát. Lehetséges, hogy e két építőtechnika alkalmazása között időbeli eltérés volt — oly módon, hogy a cölöpök közé font vesszővázas építőtechnikát (amelynek az újkőkortól számos bizonyítéka van) a 19. század második feléig, nagyjából a folyószabályozásig alkalmazták, a vesszőváz nélküli oszloposház pedig a szabályozás utáni, az 1860—70-es évektől kezdődő időszak faltechnikája, amikor a sövényfonás már viszszaszorult , — mert szükségtelenné vált (?!) —, de a megszokás és az előrelátás még az árnak és a belvíznek ellenálló cölöpváz építését követelte meg. Ennek az eldöntéséhez az élőszavas emlékezet már nem, csak az írott források további föltárása vihet közelebb. Kutatóterületünk közelében Tóth Ferenc kutatta fel Makón az oszloposház emlékanyagát.

24 Csak egyetlen ilyen házat sikerült földerítenie, de erről is jól megálla5. kép. Oszloposház váza és csömpölyegfala bontás közben, Tápé, 1973. 35 Tóth Ferenc 1978. 189. 122