A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Juhász Antal: Vázas szerkezetű sárfalak Szeged vidékén

Vázas szerkezetű sárfalak Szeged vidékén JUHÁSZ ANTAL (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) A magyar népi építészeti vizsgálatoknak egyik erőssége a falazatok, építő technikák gondos leírása és dokumentálása. Ez tette lehetővé, hogy az utóbbi időkben készült táji összefoglalások

1 és népi építészetünk közelmúltban megjelent szintézise

2 eléggé alapos, rendszerezett bemutatást adhattak az építőanyagokról és a különféle építési technikákról. Úgy véljük, érdemes a táji feldolgozásokat gyarapítani, éppen Szeged és vidéke paraszti építő technikáinak és gyakorlatának leírásával. Két okból is : részint mivel erről a tájról eddig csak helyi adatföltárások jelentek meg,

3 másrészt a szegedi táj építő technikáinak jellemzése újabb adalékokkal egészíti ki a népi építészeti szintézist. Ezúttal a Szeged vidékén épített falazatok közül a vázas szerkezetű sárfalak változatait mutatjuk be. Célunk a falépítés technikájának és terminológiájának vizsgálata, az építkezés más részleteivel, az épületek funkciójával nem, vagy csupán utalásszerűén foglalkozunk. A kutatott terület Csongrád megye Tisza jobb parti része, északon Csanytelek és Tömörkény község határáig.

4 Szeged környékére — mint az egész Alföldre — az jellemző, hogy a föld- és a sárfalazatok igen elterjedtek. 1910-ben a vizsgált területen 23 511 lakóház állott, és ezek közül 19 999 háznak — lakóházak 85%-ának — a fala vályogból vagy sárból épült.

5 Sajnos nincs támpontunk arra, hogy a népszámlálási statisztika „vályogbóvagy sárból" épült lakóházak rovatában feltüntetett épületek közül a vályog-, a vertes a sárfalú házakat különválasszuk. Bizonyos, hogy a 20. század elején vidékünkön a vályog már elterjedtebb építőanyag, mint a föld — amiből az ún. vert- vagy vçrettfalat döngölték — vagy a sár, de a szalmás, törekes sarat még széles körben használták építőanyagul, főleg a tanyákon. Még jellemzőbb képet kapunk, ha csak a falusi és a tanyai házak építőanyagát vesszük figyelembe. Az 1930. évi népszámlálás statisztikája az első, amely külön feltünteti a városok külterületén épült házak (és az ott élők) adatait. 1930-ban kutatóterületünkön — a szegedi városi házakat nem számítva ! 1 Bakó Ferenc 1978., Dám László 1975., 1982., Sztrinkó István 1987. 2 Barabás Jenő—Gilyén Nándor 1987. 3 Juhász Antal 1970., 1971., 1976. 4 A dolgozat a „Szeged környékének településnéprajza és népi építészete" című kandidátusi disszertáció egyik fejezete. Több részletet és nagytáji összefüggést itt a disszertációnál részletezőbben tárgyalok. 5 A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. M. Stat. Közi. Űj sor. 42. Bp. 1912. 182—183. 113