A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Régészet - Boldizsár Péter: Gótikus kályhacsempék az újabb budavári ásatás leletanyagából

Technikai és formai jegyek alapján ezt a kályhát a Holl Imre által rendszerezett korábbi anyag Anjou-kori I. csoport műhelye

2 termékének tartjuk. A 15. század első felében került szemétként a IV. pince betöltésébe, amelyet Zsigmond (CNH. II. 125. A., MÉ 451) 4 db parvusa (CNH. II. 129., MÉ 456.) 9 db qvartingja (CNH. II. 221., MÉ 449.) 1 db dénárja keltezett. Az 1974/2. számú ciszterna Mária (CNH II. 125. A., MÉ 451.) parvusával és (CNH. II. 129., Mé 456) qvartingjával keltezett betöltéséből került elő egy zöldmázas oromcsempe, amely rokonságot mutat a fent leírt csempékkel. Mérmüve: csúcsíves ikerablak, felső részén apró körökkel áttört négykaréjos, a csempe felső sarkaiban pedig háromkaréjos rozettákkal. A csempe tetejét lépcsőzetesen előreugró párkányon ülő pártázat díszíti (4. ábra). A fülke felső lapjának két oldalán szintén furatok vannak. Szélessége 17, a fülke magassága 24 centiméter. Eddig ismeretlen típusú mázatlan szürke sarokcsempe került elő a 84/2. számú pince betöltéséből. Magassága 24,5 centiméter. Lapja mindkét irányba felezett méretű. Mindkét oldalon szájában levelet tartó baziliszkusz alakja kígyózik, S alakú farka levélben végződik. Az oldalak keretelése kettős, lépcsőzetesen befelé mélyülő (9. ábra). A csempe hátfalát két félhengerből dolgozták össze, és középen kör alakban kivágták. Ugyanilyen típusú csempe zöldmázas változatának töredéke került elő a már említett IV. számú pincéből (10. ábra). Ez a két csempe az Anjou-kori II. csoport műhelyének terméke lehet. Ez a műhely az I. csoport csempéit másolta szürke, mázatlan és zöldmázas kivitelben.

3 Ezért számolhatunk ennek a csempének I. csoportbeli meglétével is. Az Anjou-kori III. csoport 2. típus* a négyszögletes csempén döntött pajzsú, osztott mezejü, Anjou címert ábrázoló csempe néhány töredéke mellett, olyan döntött pajzsú töredékeket is leltünk, amelyeknek kiterjesztett szárnyú sas a címerképe (11. ábra). Sárga és zöld mázas töredékeink 15. századi rétegekben kerültek elő. Hasonló 15. századi csempét ismerünk Brno Kapucinus tér 5. lelőhelyről

5 (12. ábra), de a budai töredékek mintázása, különösen a sas farkának az Anjou liliomokkal rokon kiképzése 14. századi készítésre utal. Nagy Lajos király Esztergomban őrzött ereklyetartó keresztjén két osztott pajzsú címer mellett két lengyel sasos pajzs is szerepel. Lehetséges, hogy ezek a címerek egy kályhán is együtt fordultak elő. Az északi cortina kaputornyának pincéjében 16. századi feltöltésben került elő egy zöldmázas csempetöredék, amely liliomos koronában álló, kiszélesedő végű, kettős kereszt részletét mutatja. Ez a Vértesszentkeresztről ismert kettőskeresztes, döntött pajzs fölött kettőskeresztes díszű koronás sisakot ábrázoló csempe

6 budai meglétét igazolja (13. ábra). A Budapesti Történeti Múzeum anyagában 51 639. leltári számon található zöldmázas töredék alapján feltételezzük, hogy volt egy sisakdísz nélküli kettőskeresztes döntött pajzsú csempetípus is. Ezen a pajzs két oldalán közvetlenül jelentkező keretelés kizárja azt, hogy ez a Vértesszentkeresztről ismert típus töredéke legyen. Valószínűleg az itt mérhető 19 centiméter szélességi mérettel megegyező magasságú négyszögletes csempe volt (14. ábra). Az Anjou-kori III. csoport típusainak sorát még egy szürke, mázatlan, ikerablakkal és kör primerbe foglalt kereszt alakban elhelyezkedő négykaréjos rozettával dí8 Holl I. 1985. 215. 3 Uo. 218. 4 Uo. 219. 5 Nekuda, V.—Reichestova, K. 1968. 278. 6 Mezősiné, Kozák É. 1981. 180—181. 98