A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

lapok [...] — emlékezik erre Ádám László —. No és a legfőbb: kitűnő kommentátor is került. Gáspár Zoltán akkoriban lett állandó bejáró [a körbe]. Széljegyzetei átvették a világnézeti irányítás szerepét. Volt ugyan olyan köri tag, aki felháborodva olvasta a »destruktív« pár szavas, de mindig telibe találó megjegyzéseket; lehet, hogy az első alkalommal megriadt tőlük, s elmaradt, de a többség [...] ráharapott."

54 Az élcsapatban, a körtől ekkor már elkülönült Művészeti Kollégiumban természetesen szerepe nem volt ilyen egyértelmű; a kollégium intellektuális szintje is, tájékozottsága is magasabb volt, mint a kör tagjaié. Itt Gáspár kevésbé volt központban, sőt inkább a ritkábban megszólalók közé tartozott. így emlékszik rá Árvay Erzsébet és Tomori Viola is.

55 De itteni szerepére is találó, amit — részben Hont Ferencre hivatkozva — Csaplár Ferenc ír róla: „Sokoldalú érdeklődésével, nagy műveltségével, nyelvtudásával a Kollégiumon belül Reitzer Bélával együtt [...] az informátor nem túl látványos, de nagyon fontos szerepét töltötte be. Hont Ferenc 1937-ben a Független Színpad első számában megjelent Szegedi fiatalok című írásában szegedi barátait jellemezve, Gáspárt igen találóan »gúnyos, szellemes kétlábú lexikonnak« nevezte. »Politikai szemléletemet tágította — fűzte ugyanitt hozzá —, és erősítette bennem a francia könnyedségű támadás hajlamát és szeretetét«".

56 Tájékozottságát, vitakedvét Ádám László, Tomori Viola és Árvay Erzsébet is megerősíti. Ádám László, aki egyébként igen sokra tartja tudását és tehetségét, „elképesztően kedvezőtlen külsejűként" emlegeti. Valószínű, hogy ennek következménye (is) lehetett az a „neuraszténia" (bizonytalanságérzet, kisebbrendűségi tudat?) is, amelyet ifjúkoráról szólva maga Gáspár emleget föl. Ez fordíthatta figyelmét a freudizmus felé is, s ami fontosabb: ez kényszeríthette a háttérbehúzódásra, a nagyobb nyilvánosság előtti szereplés kerülésére. Néhány alkalommal azért mégis a nyilvánosság elé állt. 1932. november 16-án és 30-án a Bethlen Gábor Kör könyvismertető előadássorozatában adott elő. 16-án ifj. Grandpierre Emil (azaz a későbbi Kolozsvári Grandpierre Emil) Rosta с regényét ismertette-méltatta, 30-án pedig Surányi-Unger Tivadar professzor „Keletázsia világgazdasági és világpolitikai problémáiról szóló munkáit" ismertette.

57 1932. november 27-én, a Művészeti Kollégium előadássorozatának keretében a Háború és béke címmel tartott előadást. Ennek autentikus szövegét sajnos nem ismerjük, az előadásról megjelent hírlapi kommüniké kevés támpontot ad. Csak sejteni lehet, hogy egy freudizáló—liberális szempont húzódott végig előadásán, s a világbéke megvalósulását — kicsit naívul — az ösztönök szublimálásától s egy „ideális világállam" létrejöttétől tette függővé.

58 1933. március 25-én, a debreceni protestáns diákkonferencia keretében a Szociáldemokráciáról beszélt. Előadása szövegét, sajnos, megintcsak nem ismerjük, de Ádám László, aki Tolnai Gáborral, Bódis Gáborral és Gáspárral együtt a szegedi Bethlen Gábor Kört képviselte ezen a konferencián, jól emlékszik rá. Gáspár, szerinte, előadásában „kiállt a szocialista nagyüzem mellett, s meghökkentő precizitással ismertette azt. A többségnek fogalma sem volt addig róla, s nekünk is inkább csak elképzeléseink voltak. [...] A marxizmustjobban ismerte, mint akik marxista mivoltukat hangoztatták."

59 Ezen a konferencián egyébként a szegedi küldöttség elkövetett egy taktikai hibát is. Amint Ádám László írja, az о szállodai szobájában a népdalénekléstől a Marseillesen keresztül az Internationaléig jutottak el. „Hogy melyikünk kezdte, nem tudom, de valamennyien 54 Ádám László följegyzése emlékeiről, 1984. máj. 11. 55 Szives szóbeli közlésük. 56 Csaplár, 1971. 1145. 57 Vö. Délmagyarország, 1932. nov. 16. 5., nov. 30. 5. 58 Csaplár, 1971. 1145. 59 Ádám László levele e sorok írójához, 1984. május 29. 437