A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

delegátust — holott erről a miniszter ajánló levelében nem volt szó — a kongresszus augusztus 21-ig terjedő idejére, majd az azt követő augusztus 23—28 közötti szakosztályülésre. TÖRÖK-nek kormánydelegátussá való előléptetése megerősíti azt a feltevést, hogy a budapesti tanszék felállításának szükségessége már a magyarországi kongresszuson megbeszélés tárgya lehetett BROCA, TREFORT, PULSZKY és RÓMER között. TÖRÖK több cikkében a BROCA-val való párizsi találkozását jelölte meg olyan döntő tényezőként, amely őt antropológussá tette. Egyik legérdekesebb cikktöredéke 1885-ből származik, melyben ezt írta: „Egyik külföldi tartózkodásom sem volt oly rendkívül tanulságos rám nézve s úgyszólván döntő befolyású életpályám jövőjére nézve, mint mikor 1878-ban Parisban világtárlatnézni jártam... olyan leczkében részesültem, amelyet míg élek, el nem fogok felejteni : sohasem, hisz' ennek köszönhetem, hogy anthropologus lettem" (BARTUCZ 1964). A világkiállítás alatt a Trocadero-ban rendezett antropológiai kiállítással kapcsolatos és több helyen ismertetett felháborodása is közrejátszhatott ebben. Amikor ugyanis ott az egyik szekrényben „Igazi magyar typusok" cím alatt rablógyilkos koponyákat látott és másnap a francia embertani társaság vezetőjét meglátogatta s ezt szóvátette, BROCA így förmedt rá: „Hát önök, nemes magyarok, ide jönnek protestálni, hát önök csak beszélni tudnak? Nálunk csak tényekkel lehet előállni. Hát hozott-e a tanár úr magával koponyákat, hogy dr. BENEDICT urat (t.i. aki küldte a koponyákat) megcáfolhassa... Önök maguk nem tartják érdemesnek, hogy saját fajukat kutassák? Hát hol vannak önöknél a koponyagyűjtemények?... Mikor az 1876-iki nemzetközi kongresszuson Budapesten jártam, LENHOSSEK is magyar rablók koponyáit mutogatta". Mikor erre TÖRÖK azt válaszolta, hogy „Én nem vagyok anthropologus, én az élettan tanára vagyok," BROCA szavába vágott: „Hátha nem anthropologus, akkor legyen azzá, ön még fiatal ember s reá adhatja még magát. Jöjjön el hozzánk egy évre, majd kiképezzük; TREFORT minister úr úgyis megígérte nekem Budapesten, hogy fog majd nekünk egy fiatal tudóst e czélból küldeni" (BARTUCZ 1964). Ezeket a szavakat TÖRÖK nagyon megszívlelhette, mert már 1878 őszén javasolta, hogy a M. kir. Természettudományi Társulat Közlönyében antropológiai rovatot rendszeresítsenek s ennek megvalósulása után annak vezetésével őt bízták meg. Életrajzában megjegyezte, hogy: „...ez az egyedüli rovat a melynek vezetője nem a fővárosban lakik" (37). 1878 és 1881 között antropológiai témakörből e rovatban 24 közleménye s ezen kívül más helyen két nagyobb tanulmánya jelent meg. 1879-ben egész Magyarországon először hirdetett és tartott rendszeres előadásokat antropológiából (37). 1880—81-ben saját költségén egy éves külföldi tanulmányútra ment s ekkor vett részt a német antropológusok 1880-as berlini konferenciáján, 1881-ben a párizsi Embertani Társaság ülésén, ahol januárban „Sur le crane d'un jenné Gorille" címmel előadást tartott. 1881 márciusában E. HAM Y felkérte a „Crania ethnica" című munka társszerzőjének. 1881-ben az algiri, regensburgi antropológiai gyűléseken vett részt. 1881-ben Algir és Tunisz határán, valamint Svájcban, a bieli tó környékén ásatásokat végzett. Egy éves szabadságának ideje alatt PETHŐ GYULÁ-val lefordította és megjelentette P. TOPINARD „Anthropologie" című 47 íves munkáját (TOPINARD 1881). E munka során ő állapította meg legelőször magyar nyelven az antropológiai szakkifejezéseket. TÖRÖK tehát tudatosan készült az antropológusi pályára és mint BARTUCZ feljegyzéséből olvashatjuk, a pesti tanszék megalapítására „A korszellem alkalmas 91